Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
eddigi közlemények nem emelnek ki eléggé és amelyek az eredmény szempontjából fontosak. 300 válogatás nélküli esetünk közül 204 nő és 96 férfi, vagyis eseteink 1/3-a férfi. Ez szokatlan arány, mert ismeretes, hogy a dacryocystitis chronica elsősorban idős nők betegsége. (1950-ben ismertetett 100 esetünk közül 85 nő és 15 férfi volt.) Ennek a szokatlan megoszlásnak az a magyarázata, hogy anyagunkban sok a komplikált és sérüléses eredetű (lórúgás, közlekedési baleset) eset. Ezek csaknem kivétel nélkül férfiak. Valamennyi esetünk egy évnél régebben operált. Tapasztalatunk szerint hat hét elegendő az eredmény megítéléséhez. A műtét előtti érzéstelenítés általában hasonló módon történik, mint azt 1950-ben közöltük. 20 perccel a műtét előtt 2%-os novocaint initialunk a könny tömlőtáj on a bőr alá és a csonthártyát is érzéstelenítjük. A nervus nasociliaris tájára, előzetesen mindig kontrollálva, hogy nem szúrtunk-e érbe, 1/2 ccm-t fecskendezünk. Az orr felől nem érzéstelenítünk csak a seb felől 4%-os cocainnal, a csont eltávolítása után. Hypertonias betegnek 1/2 órával a műtét előtt 1 ampulla hydergint adunk. A műtét előtt 10 ccm calciumot i. m. és 10 ccm-t i. v. adunk. Gyeimekeknél a második calcium injectiót elhagyjuk. Nyugtalan, izgatott betegek és gyerekek műtétét hibernatióban végezzük. Ez nagyon megkönnyíti a kisgyermekeken végzendő műtéteket és megrövidíti a műtét időtartamát. Hibernatio esetén is helyi érzéstelenítésben operálunk. A hibernatióban végzett műtéteinkre vonatkozó tapasztalatainkat részben közöltük (Radnót és Véghelyi), részben más helyen közölni fogjuk. Minden esetben feltöltéses röntgenfelvételt készítünk a műtéthez, néha többet is pl. olyan sérülések utáni gennyedések esetén, amikor a csont és lágyrészek helyzete a normálistól lényegesen eltérő. A jó röntgenfelvétel több okból szükséges. Enélkiil sok esetben egyáltalában nem ítélhető meg, hogy a betegnek van-e és milyen könnytömlője és csak így tudunk bizonyos mértékig műtéti tervet készíteni. így tudjuk csak megítélni, hogy dacryocystorhinostomiát, vagy canaliculorhinostomiát kell-e végezni. Természetesen előfordul, hogy a tömlő szűk és olajjal nem telődik. Sok függ a röntgenes gyakorlottságától, leghelyesebb — ahol ez lehetséges —, ha szemész végzi a röntgenvizsgálatot is. A műtét helyének megválasztása bizonyos mértékig a röntgenfelvétel alapján történik. Ott kell szabaddá tenni az orrnyálkahártyát, ahol a könnytömlő van. Nagyon sokszor csak a canaliculusok vannak meg, vagy egy kis könnytömlőrész e tájon. Az is előfordul, hogy bár a könnytömlő egész hosszában megvan, nyílása nem kommunikál a könnycsövecskékkel ; ezt a könnytömlőfalat hiába egyesítjük az orrnyálkahártyával. Ilyen esetben canaliculorhinostomiát kell végezni. A seb és főképpen a csontnyílás úgy készítendő, hogy a szabaddá tett nyálkahártya a könnytömlő magasságában legyen. A bőrmetszés után tompán a csontig hatolunk és a crista felé csonthártyával együtt letoljuk, a lágyrészeket. Ily módon sima csontfelszínt kapunk, a könnytömlőt is természetesen a csonthártyával együtt emeljük le alapjáról. A lig. canthi int.-ot nem vágjuk át. A ligamentum feletti könnytömlőrész nem szükséges a levezetéshez, mert a könnytömlőtartalom felfelé nem folyik és a ligamentum átvágása feleslegesen rontja a kozmetikai viszonyokat. A csontnyílásnak megfelelő nagyságúnak kell lenni, az ábrákon látható egyenes szélek helyét újabban fúróval a sarkokat lekerekítjük. Ügyelni kell arra, hogy az orrnyálkahártyán nagyobb legyen a nyílás, mint a könnytömlőn, a nyálkahártya pedig összevarrás után ne feszüljön (1., 2., 3. ábra). Az elülső fal varratainak behelyezésekor a sebfeltáró eszközöket ajánlatos kivenni. 85
