Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
kétségbevonható megállapításnak tartom. Hiszen a convergentia képesség a szemizomegyensúlynak szerves része, tehát azt a megállapítást, hogy valaki exophoriás, de ezt a convergentia egyensúlyban tartja, nem tartom kielégítő magyarázatnak. A 2. táblázaton a heterophoriák különböző fokainál talált convergentia és divergentia értékek számtani átlagait, valamint ezek arányát láthatjuk. Ugyanezeket mutatják grafikusan ábrázolva az 1., 2., 3. számú görbék (1., 2., 3. számú görbe). Ezekből a következőket lehet megállapítani : orthophoriás egyéneknél a convergentia számtani átlaga 17,8 hasábdioptria, ennek hibája ±0,4. Ezt az értéket mindemellett a valóságoshoz képest alacsonyabbnak kell tekintenünk, mivel phorométerünk csak 30 hasáb dioptriáig mér. Ы dioptria Vannak egyének — ha nem is túl nagy számban —, akiknek convergentiaértékük ennél nagyobb, ugyanakkor feldolgozásunkban csak 30 hasáb dioptriával szerepelnek. Ez vonatkozik a heterophoriásokra is, különösen — mint látni fogjuk — az esophoriásokra. Az orthophoria felől exophoria irányában haladva a convergentia értékek csökkenést mutatnak, míg esophoria irányában haladva növekednek. De rögtön hozzá kell tennem, hogy ez utóbbi kifejezettebb. Végeredményben anyagomban a convergentia átlagok 13,3 és 27,2 hasáb dioptria között mozognak. A divergentia számtani átlaga orthophoriásoknál 7,5 hasáb dioptria, hibája ±0,1. Exophoria irányában haladva az értékek egyértelmű növekedést mutatnak, ugyanakkor esophoria irányában lényeges változás nem látható, mert bár a görbe némi esést mutat, ugyanakkor a hiba nő, így itt lényeges változásról beszélni nem lehet. 80
