Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 1. szám

nem engedi megnyugodni a szembetegséget. A gócfertőzés kérdése az utóbbi években oda módosult, hogy az allergiás történések mellett neurohormonális tényezők is szerepet nyertek. A gócok eltávolítása mellett az előbbi tényezőkön keresztül is kedvező befolyást tudunk gyakorolni a betegség gyógyulására. Továbbra is középponti kérdés maradt a gócok felkutatása, pathogenitásának kimutatása és eltávolítása.

A gócok felkutatása után felmerül a kérdés melyik a kórokozó ? Hányszor volt a góc eltávolítása hasznos, vajon recidivamentes maradt-e a beteg később ? Az eredmény nem mindig kielégítő, sőt olykor egyenesen kiábrándító. A góc eltávolítás kérdésében tehát óvatosnak kell lennünk és nem szabad túlzásokba esnünk. Fogakat pl. akkor távolíttatunk el, ha aktív gócokra utaló jeleket talál a fogorvos, vagy aktiválható valamelyik góc. Természetesen felhasználhatók bőrreactiók, komplementkötési reactiók. vérkép, vérsüllyedés, a klinikai kép a diagnózis biztosítására és a tennivaló eldöntésére. .Minduntalan felmerül a szükségessége olyan vizsgáló eljárásoknak, próbáknak, amelyek némi tájékoztatást nyújtanak gócok jelenlétére, illetőleg aktivitására. Ilyenekként alkalmazzák a Gutzeit-féle rövidhullám próbát, ultrahang próbát, Bottyán testet stb. A provokációs eljárások hiányát, hibáit, gyengéit nagyon érzi a szemész, a rheumatológus stb. Érthető tehát, hogy érdeklődést kelt minden olyan kísérlet, amely ezirányú hiányainkat némileg pótolja.

1940-ben ajánlottam az intrakután histamin bőrpróbát a szervezet túlérzékenységének kimutatására szembetegségekben. Ez sok esetben a gyógykezelés számára hasznosítható adatok birtokába juttatott bennünket és más tünetekkel együtt felhasználható volt egyes gócok aktivitásának az elbírálásánál is. Inkább fogorvosi körökben keltett visszhangot H. Ветку 1950-ben javasolt histamin kötőhártya próbája. Általában az ophthalmoreactiókkal szemben bizonyos tartózkodás észlelhető, a histamin próba kivitele azonban amint arról meggyőződhettünk veszedelmet nem rejt magában. A szemen okozott vérbőség legfeljebb néhány percig tartó melegség-égető érzésben nyilvánul meg. Igen nagy előnye, hogy semmiféle szövetsérüléssel nem jár és szabad szemmel jól megfigyelhető, finomabb részletekben pedig réslámpával a kiváltott érreakció erőssége, kiterjedése, milyensége és ideje. Ветку és az az egy-két szerző, aki foglalkozott a próbával a Roche-féle Imido készítményből használt 1 : 10 000- I :500 000-ig készült histamin-hígításokat. Fzekből a különböző hígítású histamin oldatokból platinkaccsal visznek egy kicsiny mennyiséget a szemtekei kötőhártya limbussal szomszédos részére. A platinkacs finom odaérintésekor látható a kötőhártyán szétterülő, majd lefelé eloszló histamin oldat. Az odaérintés mint mechanikus hatás számottevő izgalmat nem okoz. így meg kell cáfolnunk egyesek ama feltevését, hogy a kötőhártya később említendő fokozott irritabilitása mellett a puszta érintés is vérbőséget válthat ki és így pozitív reakció látszatát keltheti. A fej területén : fogakban, melléküregekben, mandulákban levő gócok ugyanis megváltoztatják a kötőhártya ereinek reakciókészségét. Valószínűnek látszik, hogy ez idegúton jön létre. A histamin kapilláris-tágulatot előidéző hatása ezen megváltozott reakciókészség talaján jobban tud érvényesülni. A fejgócok irritatív hatására így jön létre minimális histamin odajuttatására a szemtekei kötőhártya alsó részének kivörösödése. Ugyanezen mennyiség gócok hiányában Remky szerint semmiféle reakciót nem vált ki. A próba felhasználható volna tehát, annak kimutatására mennyiben van a szem egy fejgóc hatósugarában. Természetes, hogy ezen értelmezés mellett szemészi érdeklődésre és alkalmazásra is számot tarthat. Ezért gondoltunk arra, hogy kísérletet teszünk szembetegeken szemészeti felhasználhatóságát tanulmányozandó.

Magunk a magyar Peremin készítmény hígításaival dolgoztunk. A reak18