Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 4. szám
A debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (igazgató: Kettes у Aladár egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) Pulfrich«féle fotométerrel végzett színmérés pontossága és gyakorlati használhatósága VÖEÖSMAETHY DÁNIEL Az utóbbi évtizedek alatt a színtan hatalmas fejlődésen ment át. Ügy látszik, sikerült egységes szemléletet teremteni a szétfolyó, sok esetben ellentmondó elméletek között. A színtan új tudománnyá lett, amelynek rendszere matematikailag foglalja össze az ismert fizikai és élettani törvényszerűségeket. Fizikailag ma már a színt pontosan definiálni tudjuk. Számszerűen meghatározhatjuk mindazon kvalitásait, amelyekről érzékszervünk által tudóг. ábra mást szerzünk. A színtan tudományának azonban csak a fizikai rendszertana jutott el az általános használhatóság fokáig. 1931-ben a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság összegezte a színtani kutatások eddigi eredményeit és szabványként fogadta el a trichromatikus színtáblát. Ezzel megteremtette a színmérés egységes alapját és egyben a lehetőséget olyan további kutatásokra, amelyek a fiziológusok és psychológusok feladata. Számtalan, színtannal kapcsolatos gyakorló-orvosi probléma is megoldásra vár, pl. a közegészségtanban, közlekedésrendészet terén. Színtani kutató munka azonban elképzelhetetlen alapvető színtani ismeretek nélkül. Elsőrendű fontosságú a színmérés ismerete. Meg kell állapítani az illető szín helyét a szabványos színmérő diagrammon. Ehhez szükséges az x, у és z koordináták ismerete. Meg kell jelölni a színjellemző hullámhosszat. A telítettség fokát, a viszonylagos remissziót, vagy másszóval a világossági fokot. Ilyen sok adatra azért van szükség, mert a szem és az agy integrativ működése az érzékszervet érő különböző hullámhosszúságú fénysugarak sokaságát és intenzitásbeli különbségeit matematikai pontossággal egyetlen színérzetté olvasztja egybe, holott ezek kombinációi fizikailag csak több adattal határozhatók meg. Ebből következik az 12 Szemészet 17?
