Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 4. szám
vérzés ugyanis a műtét sima és gyors kivitelét megzavarja. Az így készített nyíláson keresztül egy Graefe f. izomlrorgot az izom tapadása mögé tolunk. A szkléra teljesen tiszta és rostmentes legyen. Most a eyklanemizátort az izomrostokra merőlegesen az izom alá toljuk. A segéd mindkét eszközt ebben a helyzetben rögzíti. Ezáltal az izom alatt az elektród számára jól izolált és könnyen hozzáférhető területet biztosítottunk. A szklérafelszínt egy száraz tamponcsíkkal a be nem kapcsolt gömbelektróddal szárazra töröljük. Az elektródot a szkléra és a műszer közötti alagútba tolva az áramot zárjuk. Az áramerősség 10—20 milliamper legyen. A szklérára fektetett elektródot néhányszor előre-hátra toljuk, amíg a szükséges pergamentizációt elértük. A pergamentizációs csík a műszer alakja miatt pontosan az izom alatt, általa fedve helyezkedik el. A műszereket eltávolítjuk, a sebszéleket lesimítjuk. Varrni nem kell. Befejezésül elvégezzük az elülső csarnok csapolását. A másik oldalon is ugyanígy járunk el. Ágynyugalom 1 napig, kötni két napig elegendő. Harmadik-negyedik napon a tenzió megmérhető (2. ábra). Eleinte a kiadós, nagyobb kiterjedésű pergamentizációt tartottuk előnyösnek, sőt szükségesnek. Ilyenkor a szklérán a pergamentizálás helyén mintegy 7 mm hosszú, 2—3 mm széles sötétszürke sáv látható. 1952-ben egy abszolút gl.-s szemet eyklanemizáltunk. A betegnél a harmadik napon heves fájdalmak léptek fel. emiatt a 10. napon maga kérte az enukleációt, melyet már napokkal előbb ajánlottunk. A bulbuszt felvágtuk és szövettanilag is feldolgoztuk. Már makroszkóposán jól látható volt a retinán és a sugártesten az égetésnek megfelelően egy nagyjából ovális alakú mintegy 10 mm hosszú és 6 mm széles szürkésfehér folt. A metszetben az égetés helyén a normális szöveti struktúra nem volt felismerhető, a hegszövet a nyilvánvalóan elzáródott artériát is eltakarta. Ez a lelet hívta fel a figyelmünket arra, hogy lényegesen kevesebb hőhatás is elegendő az artéria elzárásához, a további hatás már fölösleges, sőt káros lehet. A kiterjedt hegesedés a környezetben elváltozásokat hoz létre, szűkíti a suprachorioideális nyirokréseket. Az artéria biztos elzárásához elegendő egészen finom pergamentizáció, amikor az égetett terület a szklérán csak mint keskeny halványszürke csík látható. A pergamentizálásnál a két nervus eil. longus is elpusztul, vezetőképessége megszakad. Kurus 1955-ben az érhártya perifériás részén, tehát a műtét alkalmazási területén különböző sejtes és rostos elemekből álló ideghálózatot írt le. Véleménye szerint ez a rendszer, mint perifériás regulációs központ az intraokuláris nyomás szabályozásában játszik szerepet. Ezek a megfigyelések azt a gondolatot keltik, hogy a cyklan. hatásmechanizmusában az „anemizáción“ kívül ezen idegek, illetve sejtrendszerek elpusztítása esetleg lényeges szerepet játszhat. Ez a feltevés még tisztázásra vár. Már kezdetben megfigyeltük, hogy az égetés után a szemnyomás hirtelen felemelkedik és csak 3—4 nap múlva száll le a normális értékre. Rendszeresen mérni kezdtük a tenziót műtét előtt és után. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a nyomás közvetlenül a pergamentizáció után 100 Hgmm-re is felemelkedik. Már a műtét napján kb. felére csökken és 3—4 nap múlva éri el a kívánt alacsony értéket. Hasonló jelenséget észlelt Weekers is a retrociliáris diatermia alkalmazásánál. Emiatt válik szükségessé minden esetben az elülső csarnok csapolása. A hirtelen nyomásemelkedés oka abban keresendő, hogy a pergamentizáció hatására a rostos tok megkisebbedik, ami a változatlan tartalom mellett szükségszerűen maga után vonja az intraokuláris nyomás hirtelen felemelkedését. Az elmúlt nyolc évben a cyklan.-t 110 esetben alkalmaztuk. Az esetek így oszlanak meg : atrophia nervi optici tabetica 3 ; gl. abs. és fere abs. 12 ; gl. inflamm, chr. 25 ; gl. simplex 65 ; gl. sec. 4 ; gl. juvenile 1. Tábeszes atrofiánál a műtétet Lauber—Sobansky elgondolása alapján végeztük, hogy az intraokuláris nyomás csökkentésével a retina vérellátása megjavuljon. A három eset közül kettőnél a műtét az atrofia progresszióját 165
