Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 4. szám
sége stb. Ezen szempontokat figyelembe véve érthetővé válik, hogy a tű hőmérsékletének állandósága mellett sem számíthatunk minden esetben egyforma hatásra a corpus ciliáréban. Ezért a műtét, különösen a szúrások nagy száma miatt túladagolás veszélyével jár. A túldizorizás viszont komoly bonyodalmakat, szkléranekrózist, szaruhártyahomályt, üvegtesti vérzést, phthisis bulbit okozhat. A számos, és néha a szemre végzetes komplikációt figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy a GDP. és általában a sugártest közvetlen sorvasztását célzó műtétek helyes elgondoláson alapulnak-e. Közismert a corp. - oil. sérülések iránti rendkívüli érzékenysége. Kétségtelen, hogy a szem szövetei az égetést és általában a diatermiás beavatkozásokat rendkívül jól tűrik. A GDP. utáni sok baj, különösen azok, amelyek a sugártest izgalmából vagy sérüléséből erednek, elsősorban az uveitiszek, arra mutatnak, hogy a sugártest ezen szabály alól kivétel és a hőhatásra a szem többi szöveteinél érzékenyebben reagál. Ezenkívül az exogén fertőzés lehetőségétől sem lehet eltekinteni (Wagner). L. Wtekers és R. Weekers 1946-ban a GDP.-t modifikálták és eljárásuk retrociliaris diathermia néven terjedt el. Módszerükkel azokat a szövődményeket akarták kiküszöbölni, amelyek a szkléra Vogt szerinti perforációjából származtak. 0,75 mm hosszú és 90 C°-os tűvel 15—20 szúrást ejtenek retrobulbáris novokain anesztéziában. A tű rövidsége a perforációt kizárja. Weekers a GDP. indikációs területét kiszélesítette. Különösen alkalmasnak tartja : 1. Glaukoma simplexnél, ahol a tenziót 68%-ban normalizálja. 40 Hgmm kezdeti nyomás esetén 85%-ban. 2. Olyan betegeknél, akik egy másik beavatkozást, amelyik hosszabb ideig tartó fekvéssel és kötéssel járna, visszautasítanak. 3. Ha a gl. kataraktával szövődik, a vizus még használható és egyéb okból nem áll fenn extrakció szükségessége. 4. Fertőzésveszélynél. 5. Ha az előző műtét nem hozta meg a kívánt eredményt. 6. Ilypertenziós uveitisznél. Weekers szerint a műtét kezdeti hatása az uveális erek kitágulásában keresendő, ami élénkíti a vérkeringést és megjavítja a rezorpciót. Később parciális sugártestatrofia keletkezik. Weekers komplikációt nem tapasztalt, a műtétet teljesen veszélytelennek tartja. Cristini Weekers eljárása szerint operált esetei közül ötöt szövettanilag feldolgozott. Véleménye szerint a műtét hatása az erek hydrosztatikus és ozmotikus nyomásának megváltozásában keresendő, nem pedig a csarnokvíztermelés befolyásolásában. Minden olyan esetben feltétlenül ajánlja a műtétet, ahol a klasszikus operációk csődöt mondtak. Weekers eljárásának a GDP.-nál jobb eredményei kétségkívül azzal függenek össze, hogy nem perforáló beavatkozás, a túldozirozás veszélye jóval kisebb. Mindenesetre a CDP.-ról fentebb említett meggondolások itt is érvényesek, mivel komplikációk, ha kis számban is, de előfordulnak. A másik műtétcsoport a corp. cil. sértését és ezzel a csarnokvíztermelés csökkentését indirekt úton éri el. Ezek az eljárások, mint angiodiathenniák váltak ismeretessé, és mind nagyobb tért hódítanak a gl. műtéti kezelésében. A sugártest érrendszerét Kiss vizsgálatai óta ismerjük jobban. Az artériás ellátás két forrásból történik : az arteriae cil. ant.-ből, valamint a két ait. cil. postica longaból. Kiss vizsgálatai derítették ki, hogy a hátsó cil. artériáknak a vérellátásban kiemelkedő szerepük van, míg az elülső artériák alárendelt jelentőségűek. Kiss szerint a sugártestben két vénás piexűs van, melyek morfológiailag is jól elkülöníthetők. Az egyik az izomplexus, a másik a sugárnyúlványok vénás rendszere. Mindkét plexus két fonásból kapja a vért : 1. a szivárványhártya vénáiból. 2. Az art. eil. post, longa kis ágaiból. A szivárványhártya vénás fonata a circulus
