Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 3. szám

dei« Company Philadelphia—London. 1949. — 7. Duke—Elder : Text-book of ophthal­mology, С. V. Mosbi Company. 1952, 5, 5580. — 8. Beattie és Dickson: Text-book of Pathology, William Heinemann, London. 1948, 2, 1310. — 9. Cushing (idézve) Willis. — 10. Reese: Tumours of the Eye, Cassel és Company, U.S.A. 1951. — 11. Willis : Pathology of tumours, Butterworth és Company London. 1948. — 12. Walsh: Clinical Neuro-ophthalmology, Wiliams és Wilkins Company 1947. — 13. Weil: Textbook of Neuropathology, Wiiliam Heinemann, London. 1940. — 14. Calvet és Couadaii (idézve) Duke—Elder. A Munkaképességcsökkenést Véleményezi) Bizottságuk (Országos oezetöföoroos : Erdélyi Pál) közleménye Munkaképességcsökkenés szembetegségek következtében Irta: ILLÉS PÉTBE. Szemészeti vonatkozásban a munkaképességcsökkenés százalékos meg­állapítása a múltban nagyrészt a Maschke-féle táblázat alapján történt. A munkaképességcsökkenést véleményező bizottságok ötéves működése folyamán a Fővárosi Tanács I. és II. fokú szemészeti bizottságaiban kialakult gyakor­lat alapján ezekben a bizottságokban a szemészeti vonatkozású munka­képességcsökkenést a Maschke-féle táblázattól némileg eltérően értékeljük és a táblázatot csak tájékoztatónak tekintjük. A táblázat hibáit abban látjuk, hogy 1. a munkaképességcsökkenés megállapításánál kizárólag a látásélességet veszi alapul, 2. a táblázat egy szem vakságát vagy hiányát 25%-ra értékeli, szemben a mai általános gyakorlat szerinti 30—35%-kal. A munkaképességcsökkenés (következőkben = mkcs) százalékos meg­állapításánál részrokkantságot, azaz 662/:j%-on aluli rokkantságot is véle­ményezünk. Ezt is százalékban fejezzük ki, ui. gyakori az az eset, hogy a különböző bizottságok által talált részrokkantságok összegezése folytán álla­pítjuk meg a rokkantságot, ha ezeknek a részrokkantságoknak összegezése 662/;j%-on felüli rokkantságot eredményez. Határeseteknek tekintjük az 55% és 67% közötti mkcs-t, ezekben az esetekben gyakorlatunk az, hogy III. csoportbeli rokkantságot, azaz 67% mkcs-t véleményezünk. A továbbiakban részletezni fogom, hogy milyen szembetegségeknél milyen mértékű százalékos mkcs-t szoktunk megállapítani. A szemizmok és a szem védőszerveinek károsodása esetén egészen 35%-ig terjedő mkcs-t véleménye­zünk. Kozmetikai szempontok még nőknél sem vehetők figyelembe. Torzító hegek csak olyan mértékben, amennyiben ezek a szem funkcióit hátrányosan befolyásolják. Szemhéjbefordulás és kifordulás 10—25%-ig terjedő mkcs-t okoz. Idült könnytömlőgyulladás és könnycsatornaelzáródás esetén, tekin­tettel az állandó könnyezésre, 10—20%-os mkcs-t szoktunk megállapítani. Komoly feladat a szemizombénulások helyes elbírálása. Ha ezek kettőslátás­sal társulnak, 25—30%-ot állapítunk meg, tehát az igénylőt gyakorlatban csaknem egyszeműnek tekintjük. Ha a megszokás folytán a kettősképek túlnyomórészt vagy teljesen kiküszöbölődnek, 2—3 éve. esetleg hosszabb ideje fennálló bénulásnál, tudományos módszerekkel kimutatható kettősképek ese­tén is, fenti szám 10%-ig csökkenhet. Convergentia zavarnál, annak fokától függően, 10—35%-ig terjedő mkcs-t állapítunk meg. Egy szem vaksága esetén, vagy hiányánál, ha a másik szem teljes értékű, szakmunkásnál és szellemi dolgozónál 35%-ot, segédmunkásnál 30%-ot szok­tunk véleményezni. Vak szem elvesztése a mkcs-t nem fokozza. 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom