Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
érfal megvastagodása ezen érlesio kapcsán, vagy éppenséggel annak reparációja céljából következne be. Az exsudatumok legnagyobb része PAS-al élénk vörösre festődik. Ashton vizsgálatai hívták fel a figyelmet arra, hogy a diabeteses retinopathia késői szakaszában az arteriolákon található elváltozások, melyeket a legutóbbi időkig arteriosclerosis vagy hypertonia következtében keletkező nem specifikus elváltozásoknak tekintették, a diabetesben testszerte észlelhető arteriola-nekrosisnak és hyalinizációnak egyik és azzal párhuzamos megnyilvánulása. Készítményeinken jól megfigyelhető volt, hogy ezen késői stádiumban a precapillaris arteriolák. elsősorban eredési helyükhöz közel beszűkülnek, majd teljesen elzáródnak. Az általuk ellátót 1 terület hajszálerei fokozatosan elpusztulnak, miáltal az arteriolák körül capillaris szegény, utóbb teljesen capillaris-mentes területek keletkeztek. Ezen atrophiás területek széli részein számos szabálytalan, Y, V, vagy teljesen bizarr alakú capillaris hurkok képződnek, melyek a vénás capillaris hálózatból erednek (6. ábra). Az ischaemias területek körül látható tág, szabálytalan vénás capillariságak mellett a diabeteses retinopathia legsúlyosabb és egyben utolsó szakaszában a valódi érújdonképződések, vasoproliferáció is megtalálható. Az érújdonképződések kezdetben a vese glomerulusaira emlékeztető érgomolyok képződésére vezetnek, később, mint a retinitis proliferans típusos képződményei, az üvegtestbe benyúló, sűrű, újdonképződött érhálózatot alkotnak (7. ábra). Ezek az érképződmények, ugyanúgy, minta mikroaneurismák nemkizárólag diabetesben fordulnak elő, hanem egyéb hormonális, keringési vagy toxikus zavar eredményeképpen is létrejönnek, mint a nagyfokú retinalis anoxia kifejezői. A vázolt kóros érfolyamatok kiindulási pontját az angiopathia diabetica 7. ábra. Proliferativ jellegű, dús érújdonképzödés ( Tusinjekció ) 8. ábra 120
