Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
kötőhártyagyulladások és szemhéji ekzémák. A conjuctivitis vernalisnál egyes szerzők által végzett szembekötési és izolálási kísérletek azt bizonyítják, hogy az ártalom a levegőből kerülhet a szemhez, tehát a kötőhártya itt is mint behatolási kapu szerepel. Az allergiásnak tartott szemészeti kórképek másik nagyobb csoportjánál a bemeneti kapu nem a szemen, hanem másutt van és itt hyperergiás gyulladás nem keletkezik. így ez nem szerepel mint sokkszövet és nem vet gátat az allergenek tovajutásának. Ilyenkor az allergének elárasztják a szervezetet és más szövetekben váltják ki az allergiás tüneteket pl. a szemen. Hogy mi határozza meg az egyes allergiás tünetek szervi megjelenési módját, még kutatott problémája az allergia kérdésnek. Nagy jelentőségű lenne a szemészetben annak a tisztázása, miért jelennek meg endoallergiás állapotoknál az ép szemen elváltozások. Valószínűleg több tényező együttes hatásának kell szerepet játszania, mert — amint említettük — nem mindig az allergen bejutásának a helye dönti el az allergiás tünetek localisatióját. Nem ritkák azok az esetek, amikor egyszerre találunk a szervezet különböző szöveteiben allergiás elváltozásokat, így a lymphatismusnál a szem és nyálkahártyák megbetegedésével együtt fordulnak elő az allergodermatosisok. Ilyen megjelenési formák közé tartozik az ophthalmomykid és a bőr dysidrosisa is. Régibb megfigyelések alátámasztják azt a feltevést, hogy a tünetek valamilyen már előzetesen megbetegedett szervben mutatkoznak először. Szerepet játszik a megtámadott szerv épsége, vérellátása, reagin tartalma, öröklött vagy szerzett hajlama. Bizonyos ártalmak a szerveket, a szervek ellenállóképességét csökkentik, vagy érzékenységét fokozzák. Ez vonatkozik nemcsak a bemeneti kapura, hanem a távolabb eső szervek és szövetek reactióinak a kifejlődésére. A kérdés valószínűleg összefügg a szövetek nem fajlagos érzékenységével és a haematogen gyulladások elhelyezkedésével általában. A bőr vagy nyálkahártya, valamint a kötőhártya különböző területei nem egyenértékűek. Ha az allergen a véráram útján terjed tovább, akkor el kell jutnia a hajszálerek endothel sejtjeihez és át kell hatolnia az érfalakon, ez pedig ott megy végbe, ahol ennek a segítő feltételei megvannak. Ilyenek a reagin tartalmú szövet vérellátása és az ereket körülvevő szövet reagin tartalma {Hajós, Rajka). A kötőhártya esetében feltűnő, hogy a phlyctaenák leginkább a limbusban helyezkednek el. Ezek Szily, Rosenhauch, Rubert szerint nemcsak a tuberculotoxicus allergia folytán keletkeznek, hanem ilyen kis csomók a legkülönbözőbb, részben nem specifikus inzultusokra is létrejönnek, mint reakciós productumok. Ugyanezt az elhelyezkedést találjuk a conjunctivitis vernalis bulbaris formájánál és ide tartoznak a rosaceás csomók is. A mi esetünkben a mykidek is a limbusban léptek fel. К topikai jelenségekből arra kell következtetnünk, hogy az allergén megtapadásának és átlépésének az érfalon kedvező körülményei lehetnek a limbusban. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a conjunctiva terminalis érhálózata a limbusban van, ahol az allergen a vérpangás miatt bensőbben érintkezik az érfallal. Biomicroscoposan is észlelhető a limbalis hurokérhálózatban a véráram meglassúbbodása. Eickhoff szerint aeut keringési zavar jön létre plasmabesűrűsödés miatt az erekben. Török megfigyelte, bogy a cutis marmorata esetében a kiütések állandóan a livid vonalak mentén keletkeznek. ])e más szerzők vizsgálataiból is ismeretes, hogy a keringési viszonyok megváltozásán, zavarán (hyperaemia, stasis, anaemia) kívül működésbeli terhelések, kémiai ingerek, ultraibolya sugárártalom és más külső behatások is lehetnek localisatiós tényezők az allergiás jelenségeknél. További localisatiós factor lehet az allergiás folyamatokban a trauma. Urayama szenzibilizált állatokon szemtüneteket tudott létrehozni előzetes 115
