Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 3. szám

Л bakteriológiai leoltás a kötőhártyáról a lő esetből 9-nél negatív eredményű volt, 4-nél staphylococcus albus, 2-nél proteus, 1-nél corynebakt. xerosis tenyészett ki, vagyis a kötőhártya normál flóráján kivül egyebet nem találtunk. 2 esetben scarificált nyúl-corneára, 1 esetben pedig 2 tengerimalac scarificált comeájára próbáltuk átvinni a betegséget. Az állatok egyik szemén csak scarificálást végeztünk kontroliképpen. A felszínes scarificálás hegvonalain kívül egyéb elváltozás, — pl. herpes — nem fejlődött ki és a cornea reflex is változatlanul kiváltható maradt. A kötőhártya-váladék cytologiája : neutrophyl polymorphmagvú leukocyták dominálnak, alig található egy-egy nagyobb mononuclearis vándorsejt. Az eosinophylok hiánya a kórkép allergiás eredete ellen szól. Ezt hangsúlyozzuk, mert acut allergiás conjunctivitis nagy chemosissal és felszínes keratitissel járhat. Külső megtekintésre nagyon hasonlított az ismertetett kórképhez egy penicillin-conjunctivitis esetünk, azonban itt a cornea érzékenysége nem csökkent. .' z a tény, hogy a váladékban nem lymphocyták dominálnak és nincs csomó a kötőhártyán, keratoconj. epidemica ellen szól.

Mint érdekességet emlitem meg, hogy a 16 beteg közül 12 férfi volt és csak 4 nő. Ennek oka csak az lehet, hogy a férfiak nagyobb számban ülnek kerékpárra és motorkerékpárra, ugyanis nyolcat ilyen járművön ért baleset.

Therapia : dextrose, — aureomycin, — terramycin-kenőcs, В, vitamin nem gyorsítja a gyógyulást, mely a kezdeti súlyosságtól függően 5—12 napig tart. Legjobb eredményt i. v. synopénnel. cortison kenőccsel és paraffin olaj becseppentésekkel értünk el : a tünetek 4 nap alatt lényegesen enyhültek. Dionin és bármely izgató hatású szer káros. A szemhéj bőrét zinc-noviform kenőccsel kezeltük.

Ha meggondoljuk, hogy valamennyi esetünkben a betegség egyoldali volt és véletlenül sem terjedt át a másik szemre, valamint a tünetek jellemző %—У2 naPos incubatios idő után léptek fel egy ismeretlen rovarral való contactus után, valószínűnek látszik, hogy itt a rovarnak szerepe van a betegség előidézésében. Valószínűleg olyan rovarméreg hatásáról van szó, mely tartósan érzéstelenít és a permeabilitást fokozza. A rovar identificálása volna a legfontosabb feladat, ez azonban nem könnyű, ha a rovart nem lehet a kötőhártyazsákban megtalálni, mert az csak nekiütődött a beteg szemének és eltávozott, vagy a beteg eldobta, nem tulajdonítván neki jelentőséget. A betegek elmondása a rovarról igen változatos, ki lepkének, ki bogárnak nevezte, mert az emberek rovartani ismeretei általában igen hiányosak. A lehetőség pedig számtalan. A recésszárnyúak. poloskák, kétszárnyúak, lepkék és bogarak közt egyaránt akadnak mérges fajok, különösképpen pedig a hártyásszárnyúak között van számos ilyen. Köztudomású, hogy ezek hernyókat, tücsköket, pókokat, méheket és legyeket képesek mérgükkel megbénítani, s köztük igen jó repülők is vannak. Az amerikai szövőlepke kísérletben nyúlszemen semminemű elváltozást nem okozott, hernyójának szőre horgas és beleakad ugyan a corneába, de ott csak idegentestként szerepel, gócos gyulladást okoz. Az amerikai szövőlepkére elterjedtsége és nálunk újkeletű volta miatt kellett gondolni. Az is felvetődött, hogy talán valami új permetezőanyag okozza a betegséget, melyet a rovar közvetít a szemhez, hiszen ezen anyagok többnyire ideg-mérgek. Azonban Holló 10 és Burgól permetezőszerek töményen sem okoztak érzéstelenséget a nyúl corneán. A kórokozóról annyit biztosan tudunk, hogy kb. 4—7 mm hosszú, szárnya van, estefelé szeret repülni és aug. közepétől októberig és májustól júliusig repül. Esős időszakban nem lép fel a betegség.

Végigtekintve az irodalomban eddig közölt rovarokkal kapcsolatos szembetegségeken, több jellegzetes kórkép azonnal elkülöníthető a mi ese-109