Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 3. szám

Günther (17) 1951-ben érdekes módot ajánlott. A korong biztosítását cadaver-corneával végzi, mit 4 varrattal rögzít a limbusban a gazda episclerájához.

Ez a biztosítási mód több új gondolatot vetett fel, éppen ezért vele kissé bővebben foglalkozva, a következő ellenvetéseket szeretnénk tenni :

1. A fedésre használt emberi cornea élettelen, bomló anyag, mely könnyen fertőzés forrása lehet.

2. A cadaverszarunak a könny hatására meg kell duzzadnia és el kell szürkülnie, ami a látási viszonyok nagyfokú megromlását eredményezheti.

3. A megduzzadt cadavercornea vastag idegentestként hat, ami erős conjuncti vitális izgalmat válthat ki.

4. Ha a transplantátumban fertőzés lépne fel, úgy a teljes lefedettség miatt antibioticumok helyi kezelés alakjában a koronghoz nem juttathatók el.

5. A fedőcornea, endotheljének lefoszlása miatt összenőhet a gazda szarusebével, ami szintén nem nevezhető előnyösnek.

6. A fedőszaru, bomlása miatt, szakadékonnyá válik, s így az abba beoltott rögzítő varratok idő előtt átvághatnak.

Günther eljárását a debreceni szemklinikán Kettesy (18) úgy módosította, hogy az aránylag nehezebben beszerezhető cadavercornea helyett részben friss, de főleg lyophilizált nyúlcorneát használt.

Ez az előkezelés (lyophilizálás) körülményes művelet, ami jól felszerelt laboratóriumot igényel. A nyúlcorneával való biztosítási mód hátrányai teljesen azonosak azokkal, amit Günther módszerével szemben felhoztunk. Hogy ez valóban így van, azt Alberth-nek (19) az Ophthalmologicában megjelent cikkéből is ki lehet olvasni.

Vannas (20) 1939-ben a transplantatum biztosítására téglalapalakú gumilapocskát ajánlott. Az eljárás tulajdonképpen nem más, mint gumival végzett Schöler-módszer, hol a szerző a fedőgumilapocskát a limbushoz közel alul és felül 3—5 episclerális varrattal rögzítette. Vannas közleményében hangsúlyozza, hogy a kondongumi, vékonysága, rugalmassága és jó átlátszósága miatt a legjobbnak minősíthető fedőanyag. Hogy ez az egyszerű és könnyen elvégezhető indirekt biztosítási mód mégsem vált általánosan elfogadottá, annak oka főleg abban keresendő, hogy a Vannas által eredetileg ajánlott téglalapalakú gumilapocska megfeszíthetősége a transplantátum tökéletes biztosítására nem kielégítő.

Több, mint 10 éve végezzük keratoplastikáink túlnyomó többségét Vannas által ajánlott módszerrel és ez idő alatt alkalmunk volt kitapasztalni e módszer minden csínját-bínját. Hamarosan rájöttünk arra, hogy a kondomgumival faló fixálás Vannas eredeti módján végezve a fedőgumilap hosszabb oldalainak lazasága miatt nem elégséges. A szerző által felvetett gondolat azonban kitűnő, s kisebb módosításokkal a legegyszerűbb és legbiztosabb indirekt biztosítási eljárásnak mondható. Rá kellett jönnünk arra is, hogy ha a gumilebeny megfeszíthetőségét fokozni kívánjuk, úgy azt köralakúra, a gazda szarujánál valamivel nagyobbra kell kiszabnunk, s a limbushoz közel több helyen az episclérához rögzítenünk.

Az így megjavított biztosítási mód eredményei igen jóknak bizonyultak. Nagyobb jelentőséget a módosításnak nem tulajdonítva közlésétől eltekintettünk, úgy vélve, hogy erre minden Vannas módszerével dolgozó operatőrnek előbb-utóbb rá kell jönni. S hogy ez valóban így van, bizonyítja, hogy Harms, (21) Vannas eljárását hozzánk hasonlóan módosítva 1948-ban a Klinische Monatsblätter für Augenheilkundében le is közölte. Ezek után nem vitás, hogy a köralakú gumilapocskával való fixálás ajánlatának elsősége Harms-ot illeti meg.

100