Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
Az egyes műtétek utáni komplikációkat az előző oldalon lévő táblázatban foglaltuk össze : Blaskovics és Horay legjobbnak tartja az extr. lin. comb.-át. Minden valószínűség szerint ez indított bennünket is arra, hogy a primär műtétek több mint felében mi is azt végeztük és csak igen csekély számban hajtottunk végre discissiót punctióval vagy anélkül. A discissio ellen a legfőbb ellenvetés elégtelenségén kívül az volt, hogy a csarnokban felduzzadt lencserészek jó táptalajul szolgálnak a baktériumoknak és így discissio után igen sok a postoperativ gyulladás, több mint extr. lin. comb. után. A mi statisztikánk egészen mást mutat. Igaz. hogy az összehasonlítás nem teljesen reális, mert discissiót kevesebbet végeztünk, de sohasem észleltünk postoperativ gyulladást. Valószínű, hogy ezt a jobb eredményt az antibiotikumoknak köszönhetjük. Változatlanul érvényes azonban, hogy a discissio egymagában elégtelen, de punctióval combinálva már lényegesen jobb. Számszerűit és aránylag is a legtöbb komplikációt az extr. lin. comb. után láttunk. Ez úgy látszik, a mellett szól, hogy a műtétet amúgy is rosszul tűrő fiatal szem nehezebben viseli el a nagyobb beavatkozást. Ugyancsak ezt láthatjuk a secundär műtétek kapcsán is. Míg az utóhályog extractiója alkalmával több súlyos komplikációnk volt, addig a discissiók mindig zavartalanok voltak. Ezért úgy gondoljuk. hogy a congenitalis hályogoknál mindig tanácsos a kisebb, az enyhébb beavatkozást választani. Mivel a discissio magában nem elég, punctióval kell kombinálni. Utóhályog esetében is. hacsak lehet, inkább discissiót végezzünk és csak ha ez kivihetetlen, vagy nem adott eredményt, akkor végezzünk extractiót. Tapasztalataink alapján azt mondhatnánk, hogy a congenitalis és fiatalkori hályogok operációjára is érvényes az az elv, amit Heine hangoztatott a glaukoma műtétéinél : inkább több kisebb beavatkozást végezzünk, mint egy nagy műtétet. Tehetjük ezt ma már annál is inkább, mert az antibioticumok korában a több műtét jóformán csak elméletileg jelent több fertőzési lehetőséget. A műtét időpontjának megválasztásánál elsősorban a hályog formája az irányadó. Partialis hályogot, ha több látás van mint 0,3, nem operálunk. Ha kevesebb van. akkor is igyekszünk megvárni az iskolás kort. Mivel nem tudjuk, hogy mennyi visus kell ahhoz, hogy ne fejlődjék ki amblyopia, nagyon nehéz annak az alsó határnak a megállapítása, amelynél már az iskolás kornál korábban is operálni kell. Nehezíti ezt az is, hogy a látóélesség — kis gyerekekről lévén szó — gyakran meg sem állapítható pontosan. Hasonlóan nehéz probléma a féloldali hályog műtéti időpontjának megválasztása is. Legalább annyi érv szól a korai műtét ellen, mint mellette. Ki ezt, ki azt az utat választja. Más a helyzet totális hályogoknál. Itt az amblyopia fenyegető veszedelme a minél korábbi műtétet sürgeti. Mi ilyen esetekben az első év végén vagy a második év elején operálunk. Elfogadhatónak látszik azonban Cordes eljárása, ki ilyenkor az egyik szemet hat hónapos korban, a másikat a harmadik életévben operálja. Az időpont felett lehet vitatkozni, de az elv mindenképpen helyes, abból a szempontból, hogy a második szemet csak akkor operáljuk, ha az elsőn már kialakult a végleges állapot. összefoglalás Szerző 70 fiatalkori hályogban szenvedő beteg 102 szemén végzett 143 műtétről, s ennek eredményéről számol be a kérdés irodalmának ismertetése után. Az eredmények alapján megbeszéli a probléma két főkérdését, a műtéti módot és a műtét időpontját, valamint azt, hogy ez mennyiben függ a hályog partialis vagy totális voltától. Ajánlja, hogy a két szem műtété között nagyobb 87
