Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)

1956 / 2. szám

gyerekek hályogműtéte után nystagmus! és strabismust látott kifejlődni. A korai műtét veszedelmei miatt Hess csak a második-harmadik évben ajánlja végrehajtását. Ezt az álláspontot támasztja alá Good közleménye is. Owens és Hughes statisztikája szerint rosszabbak lettek a látáseredmények, ha a műtétet az első két és fél évben végezték, és jobbak, ha a későbbi életévekben. Blaskovics és Horay véleménye szerint korábban kell a műtétet végrehajtani, az első életév végén, vagy a második elején, mert a veszedelmek nem nagyobbak és az eredmények nem rosszabbak, mint a, később végzett műtéteké. Minél korábban operálunk, annál inkább várhatjuk, hogy a betegnek használható látása lesz. Nagy segitséget jelent ez a gyermek szellemi fejlődésében is. Legújabban pedig mindezekhez még egy érvet tehetünk hozzá : minden jelenlegi tudásunk, mely a n. opticus energetikai részletének functiójával kapcsolatos, úgy látszik, szintén a korai műtét mellett szól. E kérdés tüzetesebb vizsgálata azonban a jövő feladata. A korai és a késői műtét előnyeit Cordes úgy próbálja egyesíteni' hogy az egyik szemet hat hónapos korban, a másikat a harmadik életévben operálja.

A műtét időpontjának megválasztásában fontos szerep jut egyéb körülményeknek vagy komplikációknak is, mint amilyen a nystagmus, mikrophthalmus, féloldali vagy kétoldali hályog. Döntő fontosságú a hályog formája, amit gyakorlati szempontból két csoportra oszthatunk : totalis és partialis hályogokra. Az utóbbiak közé tartoznak a zonularis, corticalis, anterior és posterior, a centralis és membranacea. Ezekben az esetekben, ha csak valamennyi kis látás is van —- és rendszerint van — nyugodtabban várhatunk néha egészen az iskolás korig. Ily módon a műtét időpontjának megválasztása legtöbbször csak totalis hályogok esetében okoz komoly gondot. Owens és Hughes úgy találták, hogy a hályog formája nem befolyásolta az eredményeket.

Problémát okoz a műtét módjának megválasztása is. A legtöbb közlemény a discissio, discissio -j- punctio, extractio linearis simplex és extractio linearis combinata által elérhető eredményekről szól. Blaskovics és Horay az extractio lin. comb.-t tartja legjobbnak, viszont Cordes discissio punctióval, Ballantyne pedig hátulsó discissióval érte el a legjobb eredményeket. Sajnos, még nem elég a tapasztalatunk a lágy hályogok öblítésével és kiszívásával elért eredményekről. Valószínűleg azért nem terjedt el ez az ősrégi módszer, melyet már i. e. 9. században is ismertek Perzsiában, mert említés sincs róla olyan vezető műtéttanokban, mint a Meller, vagy a Blaskovics— Kreiker. Oka ennek talán az eljárás sebészietlen volta. Pedig kétségtelenül megállapítható az irodalmi adatokból, hogy azok (Fuchs, Wolfe—Otis, Friede, Shapira, Ferrer, Günther, Strebei, Blessig, Elschnig), akik ezzel a módszerrel dolgoztak, johb eredményeket értek el, mint legtöbben, kik a már ismertetett eljárásokkal operáltak.

Legújabban Lenére és Cazalis két esettel kapcsolatban új eljárást közölnek. Az egyik beteg congenitalis kataraktája 24 ultrahang-besugárzásra maradék nélkül felszívódott. A másik esetben két sikertelen műtét után 16 besugárzással normális látóélességet értek el. Lavine és Langenstrass pedig az elszürkült lencsék ultrahanggal való feltisztításának lehetőségéről írnak, inkább csak spekulativ jellegű dolgozatot.

Úgy az ősrégi módszert, a lencse kiszívását, mint a legújabb ultrahangkezelést érdemes lenne hazánkban bővebben is kipróbálni. Részint, hogy véleményt mondhassunk értékükről, részint, mert a műtéti eredmények jobbnak látszanak, mint amit eddigi műtéti technikánkkal elértünk.

A legutóbbi időkben néhány esetben mi is megpróbáltuk a lencse le83