Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 1. szám
veszteség nélkül. Savage, Nessfield és Fischer is alkalmaztak direct zonulaszakításos módszert. 1949-ben közli Kirby közvetlen zonulaszakításos módszerét, amely az eddigi direct módszerektől abban tér el, hogy nem eszköz bevezetésével szakítja meg a zonularostokat, hanem megfogja a tokot az aequator felső széle mentén, fel és előrefelé húzza, minek következtében a zonularostok megfeszülnek s egy éles horoggal kívülről hirtelen megnyomván elszakadnak. Horváth először Blaskoviccsal együtt próbált a lencse kihúzására horogszerű eszközt készíteni, de mivel akkor a horoggal a lencsét mindjárt ki is húzták — mint Orlando Pes —, sok esetben üvegtest-veszteségük volt. 1938- ban szerkesztette Horváth azt a zonulaszakító eszközt, amivel a zonularostokat el lehet szakítani, a lencsét azonban akkor még a szokásos módon, tokfogócsípő segítségével húzta ki. Ezután rövidesen kialakult az a műtéti technika, amit ma már az összes hályogformákban alkalmazunk : a tokfogás nélküli zonulaszakítás módszere. Az eljárás lényege, hogy a keratotomia és iridectomia után a zonulaszakító eszközt a szembe bevezetve, azzal a fentebb leírt módon az iris mögé hatolunk s a zonularostokat leszakítjuk 4—8h-ig, miközben a horgot az óramutató mozgásának megfelelően mozdítjuk el. Ugyanis az eszköz horog feletti részén a lencse elülső felszínének megfelelő görbület van, ami mozgás közben könnyedén a lencsére támaszkodik s egyben biztosítékul szolgál, hogy a horoggal nem hatolunk túl mélyen, ami az üvegtesti határhártya megszakítását eredményezhetné. A zonularuptort a szemből kiveszszük, Schulelc vagy más szélesebb hályogkanállal a felső sebajakra és a lencse felső pólusára kis nyomást gyakorolunk, miközben a zonularuptor másik végén lévő izomhoroggal alul a limbusban félköralakú kissé nyomó jellegű mozgásokat végzünk, amire a lencsének az alsó széle előrebillen. Ekkor az előrebillent pólust a horoggal a corneán keresztül felfelé simítjuk s a szemből óvatosan kibuktatjuk. Csak nagyon ritkán történik meg, hogy a lencse frontálisan akar távozni, ami annak a jele, hogy a zonularostok felül meg vannak szakadva, ilyenkor, ha a lencse felső pólusára gyakorolt kanállal való nyomás ezt nem tudja megakadályozni, hagyjuk a lencsét frontálisan távozni. Hályogos betegeinket mindig megvizsgáltatjuk általános szempontból. Minden esetben a kötőhártyazsák bakteriológiai vizsgálatát is elvégezzük véres agaron való tenyésztés segítségével. 180 Hg mm-nél magasabb vérnyomás esetében a beteget először általános kezelésnek vetjük alá, s csak ha a vérnyomás csökkenését célzó kezelés eredménytelen maradna, akkor operálunk magasabb vérnyomás mellett, ilyenkor azonban a betegtől a műtét előtt fél órával 3—400 cc. vért bocsátunk le. A kötőhártyazsákokat már napokkal a műtét előtt penicillin-oldat becseppentésével dezinficiáljuk, a műtét előtt csak bórvízzel öblítjük ki. Az akinesiát nem Vant Lint, hanem általunk kidolgozott, inkább O’Brienéhez hasonló regionalis jellegű beszűremítéssel végezzük. Vant Lint módszere l. ábra 5
