Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
a bulbus hatalmas megnövekedése következtében a lencse nem egyszer sublu valódik. az iris finoman rezeg ; a szemfenéken a papilla excavált, gyakoriak a másodlagosan létrejött megnyúlásos myopiás destructiók. — vagyis a feszülésemelkedés következményei az egész bulbuson megtalálhatók. A megalocorneás szem viszont— miként neve is mutatja —, az egyébként éles határú, csillogó hámmal fedett corneának csupán méreteiben mutat eltérő vonásokat, anélkül, hogy a szem belseje részt venne a csak szaruhártyára lokalizálódó folyamatban. Amikor az I. sz. Szemklinika 1931—36. évi beteganyagának felhasználásával, mint a klinika akkori asszisztense, először kezdtem a glaucoma öröklődésének kérdésével foglalkozni, egy igen érdekes és mindenképpen ritka esetre bukkantam, amelyet akkor nem publikáltam, de — tekintve annak a megalocornea-hydrophthalmus viszonyt érintő sajátos tüneteit — itt ismertetek : Sz. Gy. 43 éves férfi 1931. jan. 28-án glaucomas panaszokkal került felvételre az I. sz. Szemklinikára. Jobb szemével 2—3 éve vett észre időnkinti ködösséget és lámpa körüli színes karikákat. Rohama nem volt, fájdalmat, vörösséget nem tapasztalt. Azelőtt ezzel a szemével jól látott, míg befelé kancsalító bal szeme mindég gyenge volt. Látása felvételkor: j. sz. 5/70, b. sz. 1/4 mou. Szemfeszülés 40, ill. 20 Hg. mm. RR : 130 Hg. mm. Látótér : j. szabad, b. concentrikusan kb. 40°-ig szűkült. Külsőleg tiszta, csillogó 14 mm-es átmérőjű, éles limbuséi cornerík, igen mély csarnokok(\), egyébként ép külviszonyok. Funduson mélyen excavált papillák, megtört erek. Pilocarpinra a feszülés 31, ill. 16-ra száll, látásélesség j. szemen ő/30-ra javul (bal változatlan). J. szemen sclerotomia anterior végeztetett, mire a feszülés 14 Hgmm, visus 5/15. A kórleírás szerint (159/1931, vezette Dr. Dallos József), a beteg ,,egy gyermekének nagy szemei vannak“. (Sajnos nem került vizsgálatra.) Ez az eset mindenképpen figyelemreméltó. A corneák tiszták, csillogók, de a normálisnál jóval nagyobb átmérőjűek : megalocornea ; a csarnokok a 40-es feszülés ellenére „igen mélyek“ mint a hydr. szemeken. Határozottan kevert kép. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad Seefelder (1) észlelésére utalnom, aki egy betege egyik szemén jellegzetes hydr.-t, a másikon viszont megalocorneát diagnosztizálva, utóbbit adott esetben a hydr. abortiv formájának minősítette. Noha ezt a felfogást nem lehet általános érvényűnek tekinteni, a mi esetünkre alkalmazhatónak véljük. II. II. Hydrophthalmus és juvenilis glaucoma egy testvérsorban Az infantilis glaucoma, a hydrophthalmus. az első 10 életév betegsége, a presenilis, senilis folyamat 40—45. évtől felfelé szokott jelentkezni. E két szélsőség közé eső elsődleges szemfeszülésemelkedést időbelileg fiatalkori, juvenilis glaucomának nevezzük. A juvenilis glaucomának, mint a glaucoma komplexuson belüli kór-egységnek azonban nemcsak az életkori adottság nyújt jogosultságot, hanem azok a kórtani s örökléstani megfigyelések is, amelyek ha nem is kölcsönöznek éles elhatároltságot, de átmeneti jelleget mindenképpen biztosítanak számára. Löhlein (2), aki különösen behatóan foglalkozott a kérdéssel, nagy anyag áttekintése után azt tapasztalta, hogy a juvenilis glaucoma eseteiben igen sokszor írtak le mély csarnokot, (lásd az előbbi fejezetben ismertetett megalocorneás glaucomát), sokszor láttak ectopiákat, amiridát, colobomákat, vagyis olyan fejlődési rendellenességeket, amelyeket a hydr. szemeken gyakran szoktak észlelni. Megfigyelte, hogy szemben a felnőttkori alacsony myopiás indexszel (10 — 15%), a juv. glaucomában a myopia részvétele 50%, ami ugyancsak hydr. jelenség. Figyelemreméltó, hogy míg az öregkori glaucomában a férfi-nő arány erősen a női oldalra tolódik, (1939-es feldolgozásom szerint 308 férfi : 453 nő = 40% : 60%, 1950-es dolgozatom szerint 51 : 73 = 41% : 59% ; 68
