Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
I. Az összesen 1000 klinikai esetben elvégzett vizsgálat (1. táblázat A. sora) eredményeiből először arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy a -)- eredmény jellemző-e trachomára. A 750 trachomás beteg felvételkor elvégzett vizsgálata az esetek 69,8%-ban adott pozitív eredményt. (Megjegyzendő, hogy e pozitív esetek túlnyomó többsége a Mac—Callan-féle beosztás I—II. stádiumába, és a negatív esetek túlnyomó többsége a III—IV. stádiumba tartozik.) — 2 ízben agglutinációs vizsgálatot végeztünk minden, az elkülönítő osztályon levő, tehát hosszabbra videbb ideje sulfamiddal és terramycinnel kezelt 100 trachomás betegen. (Ezek között szerepelnek tehát az éppen kibocsájtás előtt állók is.) Itt csak 32%-ban volt pozitív az agglutináció eredménye. — A szegedi Szemklinika nem trachomás 150 válogatás nélküli osztályos betegének kötőhártya mosóvizével 16.6%-ban kaptunk + agglutinációt. Ezek is jórészt keratoconjunctivitis epidemica és más oly kötőhártya- és felszínes szaruhártyagyulladásban szenvedőktől származtak, hol a virus-eredet valószínű, vagy nem kizárható. — Fentiek alapján a pozitív agglutinációt diagnosztikusán is felhasználható, a trachomára jellemző jelenségnek tartjuk. Különösen fokozza használhatóságát, hogy éppen a trachoma legkoraibb stádiumaiban a legpozitívabb az agglutináció. Csak némileg csökkenti használhatóságát, hogy a kötőhártya egyes más virusbetegségeinél is e vizsgáló módszer pozitív eredményt ad. Molluscum conjunctivitis, verruca conjunctivitis eseteiben negatív az agglutináció . II. Másik fontos kérdés a fajlagosság kérdése. A valódi virusagglutináció mellett szól: 1.. hogy a mosóvíz agglutináló képessége specifikus kezelésre csökken (1. táblázat I—II oszlop). 2., hogy a reakció 2 szakaszból áll: hogy az agglutinációt az agglutinátumok szétesése, sőt haemolysis követi. 3. Direkt bizonyíték, hogy az agglutináció homológ savóval magos titerben gátolható, míg normál savóval nem. E vizsgálatoknál évtizedek óta aktív trachomában szenvedő 2 egyén (Cs. és Ко) és 2 nem trachomás egyén (K. Á. és U) 56 C°-n 30’-ig inaktivált savójának feles hígítási sorához (0,25 ml) tettünk ugyanazon trachomás kollektíva 1 : 12 hígításban még agglutináló könnykeverékének 1 : 3 hígításából 0,25—0,25 ml-t, majd 0,5—0,5 ml tyúkvörösvértest szuszpenziót. A második összerázás utáni ülepedés eredményét a 2. táblázat szemlélteti : Látható, hogy Cs és Ко trachomás savó 1 : 1600, illetve 1 : 800 hígításig gátolja az agglutinációt, míg K. Á. és U norm, savók alig, illetve nem. (Ilyen természetű vizsgálatok végzésére ritkán van alkalom, mert nagyobb mennyiségű nagyobb titerben is agglutináló könnykeverék szükséges végzéséhez.) III. Valószínű, hogy a vörösvér - testagglutinációval analóg mucopolysaccharida-virus kötődés a vírusfertőzés első mozzanata. Ezért különösen érdekesek azok az adatok, melyek arról szólnak, hogy az emberi könnyben 2. táblázat Savóhígítás Cs. Ko. K.Ä. u. 1 100 + 1 200 — + + ++ 1 400 — +++ + 1 SOO — — + + 1 1600 — + + + 1 3200 + + + + + + 1 6400 + + + ++ + Kontrollok : í Cs. + tyúk vvt : — ~ j Ко. + tyúk vvt : — :S^ K. A. -j- tyúk vvt: — W c ( U. + tyúk vvt: — tr. könny (1:3) + tyúk vvt : + + + 58
