Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
csökkentette az a körülmény, hogy a nyúl corneája igen vékony, eléggé domború és az átültetés technikailag nehezebb. Általában 5 mm-es lebenynagyságot választottunk, mint középértéket. Ennél kisebb lebeny acetylcholin tartalma ugyanis már éppen a meghatározhatóság határán van. A lebenyt kézi trepannal vágtuk ki és ugyanabba a corneába helyeztük vissza. A fixálás módjára legalkalmasabbnak mutatkozott a cornea domborulatával teljesen megegyező hajlású celluloid lemez, melyet 4 helyen rögzítettünk a limbusban. A fedés a 3—4. napon már eltávolítható. A műtét Evipan altatásban történt. Xem kívánjuk részletezni itt azokat a nehézségeket, melyek a corneadarab kicsinysége miatt az acetylcholin meghatározás közben adódtak. Az ismert dialysáló eljárások nem voltak használhatók, mert ennél a módszernél a dialysáló hártya két oldalán levő folyadékból csak a dörzsöletet nem tartalmazó oldatot használjuk fel meghatározásra, így a lebenyben levő acetylcholin tartalomnak is csak a fele szolgálhat kiértékelésül, ami rendszerint olyan mennyiség, mely a békaszív érzékenység alatt van. Egy 5 mm-es corneadarab súlya átlag 10—15 mg (az egész cornea átlag 60 mg). Ilyen kis szövetmennyiségnél a szokásos meghatározásnál minden parányi veszteség az értékelhetőség nagyfokú rovására megy. Éppen ezért más módszert kellett alkalmazni. Kijárásunk a következő volt : Az állat leölése után a kivágott lebenyt torziós mérleggel mértük le, quarz-homokkal bicarbonatmentes 50 000-szeres hígításé ezerines Ringerben dörzsöltük el. Az 1 ccm-nyi suspensi ót conicus csőbe öntve 10 percig 60°-on tartottuk, hogy a fehérje kicsapódjék, majd lecentrifugáltuk és az acetylcholin mennyiséget békaszíven supernatans folyadékban határoztuk meg. Az acetylcholint tartalmazó dörzsölet enyhén opalescáló volt (lipoidok), azonban az oldat a fehérjére jellemző positiv inotrop kilengést nem okozott, ami azt bizonyította, hogy a vizsgálatokat károsan befolyásoló, az értékelhetőséget zavaró mennyiségű fehérje nem volt az oldatban. Amikor viszont a békaszíven negatív inotrop hatás volt, az atropin ezt minden esetben kikapcsolta. Ez azt igazolja, hogy acetylcholin hatásról van szó. A káliumhatást kizárja az a körülmény, hogy a corneában lényegesen kevesebb kálium van, mintegy 100 mg-% (Fischer), ami nem éri el a Ringeroldat káliumtartalmát (200 mg-%). A leírt methodikát tartottuk a legalkalmasabbnak kis szövetdarabka acetylcholin tartalmának meghatározására. Ezzel a módszerrel ép cornea acetylcholin tartalmát 13—18 gamma/g-nak találtuk. Ez kb. megfelelt Hellauer és Umrath által talált értéknek. 300 átültetést végeztünk, ebből azonban a műtéti technika és a meghatározás nehézségei miatt sajnos csak 30 eset volt felhasználható, de mégis elégendő ahhoz, hogy a feltett kérdést tisztázhattuk. A meghatározásokat az átültetés után egy héttől öt hónapig több szakaszban ellenőriztük, blinden esetben meghatároztuk a széli befogadó cornearész acetylcholin tartalmát is. Egyidős elborult és tiszta lebeny acetylcholin tartalmát kísértük figyelemmel. Az első hetekben a lebenyben és érdekes módon a széli cornearészben sem lehet acetylcholint kimutatni. Egy hónap után találjuk az első mutatkozó mennyiséget átlagban tiszta lebenynél 3—6 gamma/g-nyi mennyiségben. A borús lebeny acetylcholin tartalmát több esetben 1—2 gamma/g-nál nem találtuk többnek. Ezen szemeknél a széli rész acetylcholin tartalma valamivel több. mint az elborult lebenynél, de csak viszonylag, mert a normális mennyiségnek még mindig csak 1/4-e, 1/5-e volt kimutatható. A 6. héten kristálytiszta lebenyben tovább emelkedik az acetylcholin, átlag 6—7 gamma/g körüli mennyiség található, de a széli részben még mindig erősen csökkent az acetylcholin tartalom. Ez az arány az idősebb átlátszó cornearészeknél továbbra is fennmarad. 12—14 hetes átültetésnél 6,6, 16 hetesnél 7,2, 20 hetesnél 8,3 52
