Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)

1956 / 1. szám

vagy öt ccm-es fecskendőbe szívjuk a kontrasztanyagot. Hajlított kanüllel az alsó canaliculusba hatolunk. Lassú, egyenletes nyomással töltjük fel a könnytömlőt és a könnyutakat addig, míg az oldat meg nem jelenik a felső könnyponton — esetleg regurgitál az alsón. Hogy az alsó canaliculus is fel­töltődjék, további lassú nyomás mellett húzzuk ki a kanült. A szemrésbe került anyagot óvatosan kitöröljük. Lehető legrövidebb időn belül elkészítjük a röntgen felvételt PA koponya felvétel módjára. Szükség szerint más irányt is állíthatunk. Fent leírt módon 34 trachomás beteget vizsgáltunk. Túlnyomó többsége (76%) nő volt. Régi megfigyelés, hogy dacryocystitis ehr. és strictura viae lacrimalisban inkább nők betegednek meg. Trachomások könnyúti meg­betegedése esetén úgy látszik még kifejezettebb ez a jelenség. Az elváltozások kifejlődése szempontjából nem annyira az életkort, - bár idősebb korban kétségtelenül gyakoribb — mint inkább a trachomás megbetegedés fennállásának idejét és súlyosságát, hegesítő hajlandóságát tartjuk fontosnak. Tapasztalataink szerint a könny levezető utak megbetegedése nem foko­zatosan terjed az orr vagy conjunctiva felől, hanem a kötőhártya folyamattal kb. egyidejűleg léphet fel az elváltozás a könnylevezető utakban. Legfontosabb támadáspont a physiológiás szűkületek helye — mint nem trachomás hasonló megbetegedéseknél is — de a saccusfal maga is megbetegszik. Sokáig intakt marad a canaliculusok szakasza. Leggyakoribb elváltozás a könnycsövecskék összeszájadzása utáni rész elzáródása. Canaliculusok közt összeköttetés van, de a saccus nem tölthető fel. Az elváltozás ezen typusát eseteink 42%-a mutatja. Elzáródást, illetve beszűkülést a ductus nasolacrimalis beszájadzásánál az esetek 29%-ában észleltünk. A tömlőárnyék normálisnál keskenyebb,, egyenetlen. A többi esetben a következő körfolyamatokat észleltük : a könnyponttól különböző távolságra záródott el a canaliculus ; felső és alsó könnycsövecske között az összeköttetés megszűnt ; összeszájadzás utáni szakasz gombostű­­fejnyi, lencsényire kitágult ; atypicusan elzárult saccus ; maga a könnypont teljesen elhegesedett. Külön meg kell emlékeznünk azon felvételünkről, amelyet ilyen irányban teljesen panaszmentes, könnyen átfecskendezhető, tr. II. stádiumában (Mac Callan) lévő beteg könnytömlőjéről készült. Betegsége szűrővizsgálaton de­rült ki. Jobb oldalt : tágabb, zeg-zugos falú saccusárnyék. A ductus nasolac­rimalis beszájadzásánál teljesen összeszűkül, tovább nem követhető. Orrba később spontán ürült Joduron. Bal oldalon : a saccus alsó felében szabály­talan alakú és szélű tágulat. Canaliculusokon kóros eltérés nem látható. Utóbbi eset amellett bizonyít, hogy a könnyutak trachomás elváltozása sokkal gyakoribb, mint azt klinikailag észlelni lehet. Ennek a kontagiozitás és recidiva szempontjából jelentősége lehet, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A könnyutak állapotáról bizonyos fokú tájékozódást átfecskendezéssel is szerezhetünk (Goldmann és Bangerter). Alsó könnypontba hatolva felül azonnal és tisztán regurgitál a folyadék, valószínű, hogy az-elzáródás a tömlő előtt van, vagy igen kicsi csak a saccus. 2. Ha gennyes váladékot hoz magával a folyadék, úgy az elzáródás valószínűen a ductus nasolacrimalis beszájadzá­sánál, vagy a tömlő területében van. 3. Ha a kanül mellett regurgitál, a könny­csövecskék közötti összeköttetés nincs meg. Ezeknek megítélése azonban na­gyobb gyakorlat mellett is csak hozzávetőleges. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom