Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 1. szám
vagy öt ccm-es fecskendőbe szívjuk a kontrasztanyagot. Hajlított kanüllel az alsó canaliculusba hatolunk. Lassú, egyenletes nyomással töltjük fel a könnytömlőt és a könnyutakat addig, míg az oldat meg nem jelenik a felső könnyponton — esetleg regurgitál az alsón. Hogy az alsó canaliculus is feltöltődjék, további lassú nyomás mellett húzzuk ki a kanült. A szemrésbe került anyagot óvatosan kitöröljük. Lehető legrövidebb időn belül elkészítjük a röntgen felvételt PA koponya felvétel módjára. Szükség szerint más irányt is állíthatunk. Fent leírt módon 34 trachomás beteget vizsgáltunk. Túlnyomó többsége (76%) nő volt. Régi megfigyelés, hogy dacryocystitis ehr. és strictura viae lacrimalisban inkább nők betegednek meg. Trachomások könnyúti megbetegedése esetén úgy látszik még kifejezettebb ez a jelenség. Az elváltozások kifejlődése szempontjából nem annyira az életkort, - bár idősebb korban kétségtelenül gyakoribb — mint inkább a trachomás megbetegedés fennállásának idejét és súlyosságát, hegesítő hajlandóságát tartjuk fontosnak. Tapasztalataink szerint a könny levezető utak megbetegedése nem fokozatosan terjed az orr vagy conjunctiva felől, hanem a kötőhártya folyamattal kb. egyidejűleg léphet fel az elváltozás a könnylevezető utakban. Legfontosabb támadáspont a physiológiás szűkületek helye — mint nem trachomás hasonló megbetegedéseknél is — de a saccusfal maga is megbetegszik. Sokáig intakt marad a canaliculusok szakasza. Leggyakoribb elváltozás a könnycsövecskék összeszájadzása utáni rész elzáródása. Canaliculusok közt összeköttetés van, de a saccus nem tölthető fel. Az elváltozás ezen typusát eseteink 42%-a mutatja. Elzáródást, illetve beszűkülést a ductus nasolacrimalis beszájadzásánál az esetek 29%-ában észleltünk. A tömlőárnyék normálisnál keskenyebb,, egyenetlen. A többi esetben a következő körfolyamatokat észleltük : a könnyponttól különböző távolságra záródott el a canaliculus ; felső és alsó könnycsövecske között az összeköttetés megszűnt ; összeszájadzás utáni szakasz gombostűfejnyi, lencsényire kitágult ; atypicusan elzárult saccus ; maga a könnypont teljesen elhegesedett. Külön meg kell emlékeznünk azon felvételünkről, amelyet ilyen irányban teljesen panaszmentes, könnyen átfecskendezhető, tr. II. stádiumában (Mac Callan) lévő beteg könnytömlőjéről készült. Betegsége szűrővizsgálaton derült ki. Jobb oldalt : tágabb, zeg-zugos falú saccusárnyék. A ductus nasolacrimalis beszájadzásánál teljesen összeszűkül, tovább nem követhető. Orrba később spontán ürült Joduron. Bal oldalon : a saccus alsó felében szabálytalan alakú és szélű tágulat. Canaliculusokon kóros eltérés nem látható. Utóbbi eset amellett bizonyít, hogy a könnyutak trachomás elváltozása sokkal gyakoribb, mint azt klinikailag észlelni lehet. Ennek a kontagiozitás és recidiva szempontjából jelentősége lehet, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A könnyutak állapotáról bizonyos fokú tájékozódást átfecskendezéssel is szerezhetünk (Goldmann és Bangerter). Alsó könnypontba hatolva felül azonnal és tisztán regurgitál a folyadék, valószínű, hogy az-elzáródás a tömlő előtt van, vagy igen kicsi csak a saccus. 2. Ha gennyes váladékot hoz magával a folyadék, úgy az elzáródás valószínűen a ductus nasolacrimalis beszájadzásánál, vagy a tömlő területében van. 3. Ha a kanül mellett regurgitál, a könnycsövecskék közötti összeköttetés nincs meg. Ezeknek megítélése azonban nagyobb gyakorlat mellett is csak hozzávetőleges. 38
