Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
A budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának (Igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) közleménye Eljárás individuális kontaktkagylók assymetriáinak meghatározására a Y Ö R F F Y ISTV.ÍX A kontaktkagyló készítés praxisában gyakran merül fel az a probléma, hogy akár tudományos vizsgálatok kapcsán, akár a kagyló készítése közben ismernünk kellene valamely egyén ileg készült kagyló felszíni (haptikai) szabálytalanságait. Б célra ezideig pontosabb eljárásunk nem volt, s ilyenre adatot az irodalomban sem találunk. Ha ennek szüksége mutatkozott, mi a kérdéses kagylóról gipszlenyomatot készítettünk és erről részben tolómércével való mérésekkel, részben becsléssel próbáltuk megítélni a gipszmodell szabálytalanságait, vagyis a gömbfelülettől való eltérésének milyenségét és mértékét. A közelmúltban 2000 szemforma felületi assymetriáinak a meghatározása kapcsán égetően jelentkezett egy pontos és gyors mérési eljárásnak a szükségessége. Ezzel kapcsolatban sikerült kidolgoznom egy olyan módszert, mely e célból igen megfelelőnek bizonyult. Elgondolásom az volt, hogy ha valamely szem felületi assymetriáira következtetni tudunk abból, hogy ráhelyezünk egy tökéletesen sphaerikus kontaktüveget és figyeljük a közöttük levő fluorescein oldat vastagságának valamint a szélek érintkezésének a viselkedését, akkor analóg módon egy szabálytalan kagylót sphaerikus felületre helyezve is ugyanígy érzékelhetővé tehetjük az eltéréseket, bár negatív értelemben. Л probléma csak az volt, hogy milyen anyagból legyen az a bizonyos „sphaerikus felület“ (mesterséges szem), mely a sclera színét és rugalmasságát leginkább megközelíti. Rövid kísérletezés után a polivinylchlorid bizonyult legmegfelelőbbnek. Készíttettem tehát különböző sugarú (11,0 14.5 mm) fehér színű, sima felületű, teljesen sphaerikus PVC golyókat, melyeknek keménységét úgy választottam meg, hogy az kb. a normális szemével egyenlő legyen. A radiusjelzésekkel ellátott golyósorozatot kis gyűrűkre állítva egy foto előhívótálcán nagyságrendbe helyeztem, s a vizsgálat annyiból állott, hogy a kérdéses kagylóba 2 csepp 5%-os fluorescein oldatot cseppentve kobaldkék színű fényben rápróbáltam egymásután a golyókra, miközben megfigyeltem a fluoresceines foltok helye és rétegvastagsága, valamint a fehéren maradt területek alapján a felületek és szélek viszonyát. A fenti eljárással meg lehet állapítani : 1. a kagyló nagyságrendjét, vagyis hogy kb. milyen sugarú szemre való; 2. a kúpszerűség fokát, vagyis hogy a haptikai felület hol és mennyire tér el a gömbfelszíntől a kúp irányába; 3. az esetleges toroiditas irányát és mértékét, vagyis ha a szem felülete elliptoid. ennek milyen irányú a tengelye és mekkora a két sugár közti különbség, valamint az egyéb jellegű kisebb szabálytalanságokat. 1. Azáltal, hogy a golyókat 0,5 mm sugárkülönbséggel készíttettem (11,0—11,5—12,0-12,5—13,0—13,5—14,0—14.5) a kagylók nagyságrendjére vonatkozólag is értékes adatokat nyertem. Tudvalevő, hogy az individuális haptikájú kagylóknak nincs meghatározott radiusértékük, hiszen szabálytalanságuk épp abból adódik, hogy a különböző déllőkben más más a görbületi sugaruk. De mégis, mivel bizonyos nagyságú szemhez tartoznak (az elliptoid formáktól eltekintve) meg lehet állapítani, hogy milyen sphaerikus sugarú felszínhez állnak legközelebb. A vizsgálat közben azt kell figyelnünk, hogy melyik golyóval kapjuk a legnagyobb felületű egyenletes érintkezést a limbus 128
