Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
A Szabolcs utcai Orvostovábbképző Intézet (igazgató : Doleschall Frigyes) Szemosztályának (főorvos : Weinstein Pál az orvostudományok kandidátusa) és Proseeturájárnak (főorvos : Vécsei Anna) közleménye A retina angioarchitektúrája FOKG.ÍCS J Ó Z 8 E F A terminális érhálózat a szervezetben bizonyos általános, minden szervre egyaránt érvényes elrendeződést mutat. Az érelrendeződés ezen általános törvényszerűségei mellett minden egyes szervnek így a retinának is — megvannak a maga érelrendeződésbeli sajátosságai, melyek az illető szerv működésétől függenek és annak igényeihez alkalmazkodnak. Ezen strukturális sajátosságok megismerése az illető érterületen lezajló kóros folyamatok megismeréséhez elengedhetetlen. Az érhálózatnak szövettani metszetek alapján való rekonstrukciója keresztülvihetetlen. Ezért nyújtanak értékes felvilágosításokat az injiciált érkészítmények, melyek a retina, mint rendkívül vékony hártya, esetében jól értékelhető képet adnak. Az érhálózatnak a teljes vastagságú retinán való láthatóvá tételére az irodalomban a következő eljárások ismeretesek : 1. Benzidin-peroxidase módszer (az érrendszernek vér-zselatina oldattal való feltöltése után vagy anélkül) (Michael son és Campbell). 2. Tusinjekcio (az arteria ophthalmica felől (Francois), vagy a véna centrális retináén keresztül (Michaelson és Steedmann; Ashton). 3. Hotchkiss—MacManus (PAS) technika (Friedenwald). 4. Mikro-аngiográfia (az érrendszernek kontrasztanyaggal való feltöltése után készített röntgen felvétele [Francois és munkatársai]). Vizsgálatainkban a benzidin módszert, tusinjekciót, PÁS technikát, illetve a két utóbbi eljárást együtt alkalmaztuk, ami azzal az előnnyel járt. hogy általa az érlumen és érfal, valamint azoknak egymáshoz való viszonya, jól megfigyelhető volt. A retina vérellátásáról egy rendkívül sűrű érhálózat gondoskodik, mely az arteria centralis retinae-n, az arteriolákon, metarteriolákon, capillarisokon, postcapillaris venulákon és a véna centrális retinae-n keresztül egy zárt keringési rendszert alkot. Az idegrostrétegben az artéria, illetve vena centr. retináéból eredő és egymással interdigitalisan szövődő afferens arteriolák, illetve efferens venolák precapillaris ágai egy rendkívül sűrű capillaris hálózatot táplálnak. A capillaris hálózat sűrűsége alapján a retina három (centrális, intermediär és perifériás) zónára osztható. A capillaris hálózat a retina intermediär zónájában két rétegben helyezkedik el, a retina lamellaris szerkezetének megfelelően egymás fölött, és ezáltal egy tömöttebb inéi}' hálózatot (a belső magvas réteg és a külső plexiformis réteg határán), valamint egy lazább, felületes hálózatot alkot (az idegrostrétegben) (1. ábra). Ez a kettős réteg a továbbiakban úgy változik meg, hogy a periféria felé a mély hálózat fokozatos eltűnése következtében, az ún. átmeneti zónákon keresztül, egyszeressé válik, míg közvetlenül a corpus ciliare mögött 1 mm-rel egy keskeny zóna teljesen avascularis (2. ábra). A centrum felé a capillaris rétegek megszaporodnak. A macula területén a felületes rétegből egyes hurkok leválnak és a belső magvas réteg belső felületes határán egy harmadik réteget képeznek. Magán a fovea centrálison a capillarisok visszahajlanak és azt érmentesen hagyják (3. ábra). A fovea centralis avascularis volta szövettanilag igazolja az entoptikus jelenségek révén már régóta megfigyelt tapasztalati tényt. A capillaris hálózat a papilla körül a legsűrűbb. Itt azáltal, hogy a felüle-123
