Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 3. szám

éppúgy, mint Blaskovics László, a kivételesen nagy alkotó egyéniségek közé tartozott. Ha legújabban, a világ bármely nyelvén megjelent szemészeti műtéttant lapozunk, lépten-nyomon találkozunk Blaskovics és Imre József nevével. Alig van a műtéttannak olyan fejezete, amelyben jelentősét és maradandót ne alkotott volna.

Sok egyéb nagyjelentőségű munkája közül csak azt említem meg, hogy ő ismerte fel elsőnek az endokrin rendszer szerepét a glaukoma pathogenezisében. Hogy ez a felfedezése milyen nagy horderejű, azt éppen napjainkban látjuk, mikor a glaukoma neurohormonális kapcsolatai teljes jelentőségükben kezdenek kibontakozni.

Imre József mint ember is nagy volt. Kezdettől fogva, és még a legnehezebb időkben is nyíltan és keményen szállt szembe minden vonalon a fasizáló törekvésekkel. Világszerte kivívott nagy tekintélyének köszönhető, hogy ez a gerinces magatartása nemcsak a Szemorvostársaságra, hanem az egész magyar orvosi rendre, sőt egész közéletünkre kedvezően hatott és sok szerencsétlenséget hárított el.

Felszabadulásunk természetesen a Magyar Szemorvosok Társaságában is nagy és örvendetes változást hozott. Örökemlékezetű Weil Emil kartársunké az érdem, hogy már 1945 kora tavaszán megalakult a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete és ennek keretében a Szemész-szakcsoport, mint a Magyar Szemorvostársaság egyenes folytatása. Eleinte ugyan kissé elárvultnak éreztük magunkat, mert mindazok, akikre addig támaszkodtunk, akik tanítómestereink voltak, Grósz Emil, Blaskovics László, id. és ifj. Imre József, Liebermann Leo és az akkoriban hazaérkezett Szily Aurél, már nem voltak az élők sorában.

Új generációnak kellett az élre állni, a nagynevű elődök helyére lépni — akiknek azonban sokkal könnyebb dolguk volt, mint elődeiknek, mert a szocializmus építésének szabad levegőjében, az egész ország dolgozó népének segítségével foghattak hozzá a munkához. Felszabadulás utáni elnökeink: Horay Gusztáv, Csapody István, Radnót Magda, Boros Béla tanítómestereik méltó utódainak bizonyultak. Nem akarok elcsépelt jelzőket használni, de azt kell mondanom, hogy a felszabadulás után azonnal pezsgő élet indult meg a Szemész-szakcsoportban. Horay Gusztáv, titkárával együtt 1948-ban a tisztújító közgyűlésen már hatalmas eredményekről számolhatott be. Az 1945-től 1948-ig tartó 3 év alatt lezajlott 22 tudományos ülés, 3 nagygyűlés. Ezek során elhangzott 146 előadás, melyeknek színvonala nemcsak elérte, hanem gyakran felül is múlta a hasonló külföldi ülések szintjét. Üléseink tudományos anyagát újra szívesen közölték külföldi szakfolyóiratok.

Tudásunk rendkívüli gazdagodását jelentette, hogy végre közelebbről, tüzetesen meg tudtunk ismerkedni az élen járó szovjet szemészeti szakirodalommal. Az előadások egyrésze, és az új formában megjelenő Szemészet referátumokban és fordításokban ismertette meg velünk a szovjet eredményeket; nemcsak a szorosan vett szakmánkba vágókat, hanem nagyobb, átfogó jellegűeket, Pavlov tanait, a nervizmust, Filatov sok nagyjelentőségű alkotását, a Szovjetunió Élettani Optikai Társaságának közleményeit, a trachoma felszámolásának korszerű módszereit, a megelőző szemléletet az orvostudományban (amely két téma mostani nagygyűlésünknek is tárgya). Meg kell említenem, hogy a szovjet eredmények ismertetésében kimagasló érdemeket szerzett Garai László és Palichné Szántó Olga tagtársunk.

Ugyanezen év (1948) szeptember 6-án és 7-én zajlott le centenáris nagygyűlésünk. Szakszervezetünk és kormányunk ehhez hathatós támogatást nyújtott, így elértük, hogy ezt az 1948-i ünnepi nagygyűlésünket lehet az 50 esztendő legjelentősebb szemész! megmozdulásának tekinteni. Számos külföldi neves vendégünk és előadónk volt: Pascheff, a világhírű trachoma-kutató, Pascal, Sommerville-148