Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
22—24 C°-on állás után történt. Titer határt az 1/20, illetve az 1/16-os hígításoktól felfele vettünk positivnek, illetve ezen hígításoktól lefele vettünk negatívnak. Magát a positiv reactiót, annak erősségét, vagyis a haemagglutinatio fokát külön nem jelöltük meg. Ilyen metodikával összesen 260 savó-vizsgálatot végeztünk. 129 trachomás, 12 gyógyult trachomás és 119 controll egyénnél. Eredményeinket táblázat szemlélteti , (1. 91. oldalon). Vagyis a 129 trachomás közül 108 betegnél (83,7%) positiv és 21 betegnél (16,3%) negatív volt a reactio. A 12 gyógyult trachomás közül 11-nél (91,7%) negatív és 1-nél (8,3%) positiv reactiót kaptunk. Míg a 119 controll egyén közül 92-nél (77,3%) negatív és 27-nél (22,7%) positiv reactiót kaptunk. Amint látjuk, a reactio megbízhatósági hibaforrása átlagban 16% körül van. Ezt a %-os hibaforrást más serológiai reactióknál is megtalálhatjuk. Pl. luesnél, ahol a Wassermann reactio más betegségekkel kapcsolatosan (malária, icterus, tbc. egyes formáinál, továbbá terhességnél is) positiv reactiót adhat. A klinikailag trachomás, de serológiailag negativ 21 betegnél lehet, hogy immunbiológiai szempontból még nem generizálódott a folyamat, hanem az egyelőre még csak lokális elváltozásban nyilvánult meg. Lehet továbbá, hogy a fertőzés friss, avagy a betegség már gyógyulóban volt, de végül lehetséges még az is, hogy a szervezet immunanyagok termelésére valami oknál fogva képtelen volt. A controll esetek positivitását pedig magyarázhatjuk azzal, hogy ezeknél a látszólag egészséges egyéneknél olyan lappangó betegség állhatott fenn, melynél a Paul—Bűnnel reactio amúgy is positivitást mutat. Minden esetre maga az a tény, hogy trachomásoknál az esetek 83,7%-ban positiv, a controlloknál pedig 77,3%-ban negativ haemagglutinatiós reactiót kaptunk úgy véljük, feltétlenül bizonyíték amellett, hogy trachomásoknál, mint egyéb fertőző megbetegedéseknél is immunbiológiai folyamatok vannak és zajlanak le a szervezetben. Ezt erősítik meg Lábadyval végzett haematológiai vizsgálataink is (4). Mindezek után ezen serológiai vizsgálataink eredményeit eképpen foglalhatnánk össze : 1. Annak ellenére, hogy a trachoma kis területen lejátszódó lokális specificus megbetegedés, — a szervezetben egy általános védekezési reactiót vált ki. Van valami változás a szervezetben, aminek lényegét jelenleg még nem tudjuk, ez azonban úgy látszik trachomára jellemző. Ezt támasztják alá vérképvizsgálataink eredményei is, melyek szerint a trachomás betegek vérképében határozott jobbra tolódást és monocytosist találtunk. Ezt igazolja az eredeti Paul—Bűnnel reactio is, mely mononucleosisnál, illetve monocytosisnál positivitást ad. 2. A trachoma serológiájának kérdése egyre inkább előtérbe lép (5) és következésképpen a trachoma gyógyításában a lokális kezelésen kívül és ezzel egyidejűleg egy belső általános kezelésre is törekednünk kell. 3. Az általunk használt és bevezetett birkavörösvérsejtes agglutinatiós vizsgálati módszer is értékelhető diagnostikai segédeszköz lehet, mert hisz van egy megállapításunk arra nézve, hogy a trachomás egyének vérsavója 70— 80%-ban másképpen viselkedik, mint a nem trachomásoké. Összefoglalás A szerző 260 egyénnél (129 trachomás, 12 gyógyult trachomás és 119 egészséges controllnál) végezte el a Paul- Bűnnel haemagglutinatiós reactiót, mely a trachomás betegeknél 83,7%-ban positiv, a gyógyultaknál 91,7%-ban és a controlloknál 77,3%-ban negatív reactiót adott. A reactio megbízhatósági hibaforrása átlagban 16% körül van, ilyen hibaforrást azonban más serológiai reactióknál is találhatunk. 92
