Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
Robertson, Wolf és Wolff (17) egészséges egyetemi hallgatókon is észleltek agglutinátiót. fezekről az egyénekről azonban kiderült, hogy néhány órával azelőtt alkoholt fogyasztottak és ez váltotta ki náluk a sludge képződést . Lutz, Fulton és Akers (18) mikro-tűvel szétválasztották a sludge vörös vértestjeit és ezzel kétségbe vonják a sludge embolisatio lehetőségét. Ez azonban csak akkor lenne bizonyítható, ha ki lehetne mutatni, hogy a mikrotű kisebb erővel hatott a vörösvértestekre, mint amilyen erő intravasculárisan hathat azokra. Rigdon (19) azt mondja, hogy az elpusztult állatokon sohasem látta az embolisatio szövettani képét, tehát a sludge nem szerepelhet mint embolus. Ez azonban Knisely szerint nem is várható, mert ezeket az állatokat 1—2 óra alatt ölte meg a generalisált embolisatio, ami nem elég idő arra. hogy kifejlődhessen az infarctus szöveti képe. Az ilyen rövid anoxaemia nem mutatható ki szövettanilag, hiszen minden ,,normál-szövettani“ metszet is tartós anoxaemián megy át, mielőtt a fixáló oldat eléri. [Tellyesniczky (20) megállapította, hogy a fixáló oldat diffúziós sebessége májszövetben 0,1— 1,0 mm/'óra. líz azt jelenti, hogy a szerv belseje hosszú ideig anoxaemiás állapotban van és már az autolyzis is megkezdődik a chémiai fixáció előtt.] A fenti irodalmi adatok alapján célszerűnek láttuk megvizsgálni, hogy milyen összefüggések állapíthatók meg a keringő vér intravasculáris agglutinátiója (sludge) és a retinaerekben már korábban tapasztalt szemcsés áramlás (körnige Strömung) között, és hogy mindezen jelenségek milyen mértékben befolyásolják a retina vérkeringését. Methodika Vizsgálatainkat az egyikünk által már előbb kidolgozott methodikával végeztük (21). A methodika lényege az, hogy narcotizált macska szemén a cornea, lencse és üvegtest eltávolítása után felülvilágításos mikroszkóppal közvetlenül vizsgáljuk a retina ereket. Ilyenkor a vér áramlási sebessége jól megfigyelhető. A methodika különös előnye az, hogy a retinán, egy gömb felületen a legkülönbözőbb nagyságrendű erek teljes lefutásukban vizsgálhatók egyszerre. így lehetőség van a kisebb és nagyobb erek keringése közötti különbség egyszerre történő megfigyelésére. A korábban már leírt methodikát csupán annyiban módosítottuk, hogy a megvilágításhoz egy erős fényforrást alkalmaztunk, mely lehetővé tette, hogy a keringő vér intravasculáris agglutinátiójának különböző fokozatait megfelelő nagyítás mellett fényképezhessük. Kísérleti eredmények Tekintettel arra, hogy К nisely és munkatársai nem szolgáltattak számszerű, experimentális kísérleteken alapuló adatokat arról, hogy miképpen függ össze az intravasculáris agglutinatio képződése a vérnyomással, elsősorban e kérdés tisztázására irányuló kísérleteket végeztünk. Macskáknál a retinakeringés megfigyelése mellett az arteria femorálisból higanyos manometerrel mértük a vérnyomást. Első kísérlet sorozatunkban a másik artéria femorálisból vérnyomás süllyesztés céljából időnként vért engedtünk ki. Kísérleteinknél az állatok kezdeti vérnyomása 120—160 Hg. mm, átlagosan számítva 130 Hg. mm volt. 20 macskán végzett kísérleteink az alábbi eredményekhez vezettek. A narkotizálástól és a praeparálástól eltekintve egyébként kezeletlen macskáknál 80 11 g. mm feletti arteria femorális nyomás esetén sohasem tapasztaltunk a retina erekben intravasculáris agglutinatiót (l/а ábra). Ha vér kiengedésével a vérnyomást leszállítottuk 50—60 mm-ig (1/b ábra),
