Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 2. szám

edzésével ért el javító hegesedést. Fazakas galvanizálást és calcium iontopho­­rizálást ajánlott az elvezetés tonizálására. Gasteiger, Jocqs a kötőhártya felszín cauterezését ajánlja a könnypont mögött, a képződő heg lenne hivatva a könnypontot helyrehúzni, hátrabil­lenteni. Alelcsev ugyancsak cauterizálást ajánl, vonalas égetést végez a könny­csövecskére 105°-os szögben kis eversio esetén felszínen, nagyobb eversió­­nál mélyen a tarsusig éget, ha a könnypont be is szűkül, hátsó falából ki­metsz. Megvastagodott belső ajakok esetén Fazakas a megvastagodásból metsz ki úgy, hogy ezután a könnypont a könnytócsával érintkezzék. Blas­­kovics a hátrabillentést a könnypont mögötti kötőhártyából mirtus-levél­­alakú részecske kimetszésével éri el, Umpe is ugyanezt ajánlja McKellar ugyanezt a műtétet végzi elipszisalakú levélke kivágásával. Tyihomirov nagyobbfokú eversionál a külső Imre Celsus entropium műtéthez hasonlóan belül metsz ki félholdalakú kötőhártya és trasus részt, a háromszög helyett rombusz-alakkal kombinálja, a rombusznak köz­vetlenül a könnypont mögé kell esnie. A könnypont hibás állásán és szűkületén alapuló panaszokat egyszerre igyekszik megolda­ni Imre és Rjabosapko hasonló eljárása. A könny­­csövecske trepanálását ajánlották a könnytócsá­val szembeeső kötőhártyafelszín felől. Imre cat­­gutszál bevezetésével Rjabosapko naponta csipesz­szel való széthúzással igyekszik megakadályozni a kis nyílás összenövését. Marx ugyanott trapéz - alak kimetszését végzi, a kimetszés után a tar­salis conjunctiva sebszélét a könnypont-canalicu­­lus sebszéléhez varrja, eljárása mintegy átmenetet képez Hoffmann és Blaskovics megoldásának elve között. Hasonlóan a felhasításos eljárásokhoz ez utóbbi eljárások sem minden esetben vihetők véghez, előlfekvő könnypontok vagy felszínes le­futású canaliculusok eseteiben ezekkel sem érünk el célt. Ilyen esetek megoldására alkalmas alábbi eljárásunk: konikus szondával kitágítjuk, majd Bowmannszondát vezetünk a canaliculusba. Az alsó szemhéjat le- és kifele húzva, a könnypontot lumene szélétől 1/2 mm-re körülvágjuk, a metszést 1—2 mm-re nasal felé az intermarginalis vonalnak megfelelően folytatjuk. A met­szés kötőhártyafelőli (felső) ajakát iriscsípővel megfogjuk, majd óvatosan elemel­ve 2—3 mm-rel hátrafelé felfejtjük a kötőhártyát. Majd a másik seb-ajak felől a canaliculust szabadítjuk fel. Az először felszabadított kötőhártyarészben a metszés temporalis végétől kiindulva az eversió mérvének megfelelő nagy­ságú 1—1 y2 mm széles kötőhártyanyelvecskét készítünk egyetlen be­metszéssel. A felszabadított könnypontot és canaliculust a nyelvecskével felcserélve befordítjuk, 1—2 finom varrattal egyesítjük a sebhelyet. (1. ábra). A nyelvecske készítése helyett a kötőhártyafelszínen az eredeti metszés­től 1—1 y2 mm-re trepannal is készíthetünk nyílást és ezen buktatjuk ki a könnypontot. Ila az eversióhoz striktura is társul, a könnypont egyik oldalát 1—2 mm-re behasítjuk és két finom varrattal széthúzva rögzítjük új helyén. Utókezelése 1—2 napos kötés, negyedik napon varratszedés. Első naptól kezdve fecskendezhetjük vagy szondázhatjuk a könnypontot. A műtét sikerének nem az átfecskendezhetőség, hanem a spontán elvezetés 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom