Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
edzésével ért el javító hegesedést. Fazakas galvanizálást és calcium iontophorizálást ajánlott az elvezetés tonizálására. Gasteiger, Jocqs a kötőhártya felszín cauterezését ajánlja a könnypont mögött, a képződő heg lenne hivatva a könnypontot helyrehúzni, hátrabillenteni. Alelcsev ugyancsak cauterizálást ajánl, vonalas égetést végez a könnycsövecskére 105°-os szögben kis eversio esetén felszínen, nagyobb eversiónál mélyen a tarsusig éget, ha a könnypont be is szűkül, hátsó falából kimetsz. Megvastagodott belső ajakok esetén Fazakas a megvastagodásból metsz ki úgy, hogy ezután a könnypont a könnytócsával érintkezzék. Blaskovics a hátrabillentést a könnypont mögötti kötőhártyából mirtus-levélalakú részecske kimetszésével éri el, Umpe is ugyanezt ajánlja McKellar ugyanezt a műtétet végzi elipszisalakú levélke kivágásával. Tyihomirov nagyobbfokú eversionál a külső Imre Celsus entropium műtéthez hasonlóan belül metsz ki félholdalakú kötőhártya és trasus részt, a háromszög helyett rombusz-alakkal kombinálja, a rombusznak közvetlenül a könnypont mögé kell esnie. A könnypont hibás állásán és szűkületén alapuló panaszokat egyszerre igyekszik megoldani Imre és Rjabosapko hasonló eljárása. A könnycsövecske trepanálását ajánlották a könnytócsával szembeeső kötőhártyafelszín felől. Imre catgutszál bevezetésével Rjabosapko naponta csipeszszel való széthúzással igyekszik megakadályozni a kis nyílás összenövését. Marx ugyanott trapéz - alak kimetszését végzi, a kimetszés után a tarsalis conjunctiva sebszélét a könnypont-canaliculus sebszéléhez varrja, eljárása mintegy átmenetet képez Hoffmann és Blaskovics megoldásának elve között. Hasonlóan a felhasításos eljárásokhoz ez utóbbi eljárások sem minden esetben vihetők véghez, előlfekvő könnypontok vagy felszínes lefutású canaliculusok eseteiben ezekkel sem érünk el célt. Ilyen esetek megoldására alkalmas alábbi eljárásunk: konikus szondával kitágítjuk, majd Bowmannszondát vezetünk a canaliculusba. Az alsó szemhéjat le- és kifele húzva, a könnypontot lumene szélétől 1/2 mm-re körülvágjuk, a metszést 1—2 mm-re nasal felé az intermarginalis vonalnak megfelelően folytatjuk. A metszés kötőhártyafelőli (felső) ajakát iriscsípővel megfogjuk, majd óvatosan elemelve 2—3 mm-rel hátrafelé felfejtjük a kötőhártyát. Majd a másik seb-ajak felől a canaliculust szabadítjuk fel. Az először felszabadított kötőhártyarészben a metszés temporalis végétől kiindulva az eversió mérvének megfelelő nagyságú 1—1 y2 mm széles kötőhártyanyelvecskét készítünk egyetlen bemetszéssel. A felszabadított könnypontot és canaliculust a nyelvecskével felcserélve befordítjuk, 1—2 finom varrattal egyesítjük a sebhelyet. (1. ábra). A nyelvecske készítése helyett a kötőhártyafelszínen az eredeti metszéstől 1—1 y2 mm-re trepannal is készíthetünk nyílást és ezen buktatjuk ki a könnypontot. Ila az eversióhoz striktura is társul, a könnypont egyik oldalát 1—2 mm-re behasítjuk és két finom varrattal széthúzva rögzítjük új helyén. Utókezelése 1—2 napos kötés, negyedik napon varratszedés. Első naptól kezdve fecskendezhetjük vagy szondázhatjuk a könnypontot. A műtét sikerének nem az átfecskendezhetőség, hanem a spontán elvezetés 74
