Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 1. szám
Az újabb kutatások megdöntötték a régi szerzők felfogását, hogy csak a felszínes iritist lehet reumára visszavezetni. Marchesani, Mylius, Brawn szövettani vizsgálatai a szem különböző szöveteiben kimutatták a reumás szöveti ártalomnak tekinthető granuloma képződést és ezzel megerősítették Hueclc, Kiinge, Rössle szövettani leleteit. Marchesani 53 éves. chronikus reumában és reumás iridocyclitisben szenvedő nőbetegnél, iridectomiával eltávolított irisdarabon, gócszerű, tipikus reumás granulomákat talált, melyek klinikailag apró, üvegszerű csomóként mutatkoztak. Tehát csomóképződés nemcsak tbc-nél fordul elő, hanem reumánál is, mint a reuma allergiás, hyperergiás szöveti reakciója. Említésre méltó, hogy Braun a látóhártyában is talált szövettani elváltozást, mely hyperergiás szöveti reactióhoz hasonlított. Ugyancsak Braun periphlebitis retinalisról és üvegtesti bevérzésről. Kyrileis pedig periarteritis nodosa retinae-ről számol be reumás megbetegedés kapcsán. Néha reumás szívbántalmak miatt embolia kerülhet az arteria centralis retinae-be. Van egy ritkán előforduló kórkép, a scleromalatia perforans vagy necrotisans, amely izületi gyulladáshoz társuló, rosszindulatú folyamat. Régebben Van der Hoeve és Rochat, 1938-ban pedig Mylius írta le. — Marchesani uveitisben tönkrement és eltávolított szemen a sclera reumás beszfírődését találta, amely hasonlított a szív kötőszövetében található Aschoff-féle csomóhoz. Szemészeti vonatkozásuk miatt meg kell említenem két ún. syndroma betegséget, a Sjögren- és Reiter-félét. Mindkettő ritkán fordul elő. Előbbinél a felnőtt chronicus polyarthritisét parotitis és keratoconjunctivitis sicca kíséri, utóbbinál infectiosus bélbetegségek után három-négy héttel polyarthritis, urethritis és conjunctivitis keletkezik, mely néha átcsap keratitisbe, iritisbe, scleritisbe. Különleges alakja a szemben jelentkező reumatizmusnak a Still és Rhonheimer-íéie polyarthritis chronica infantilisnél mutatkozó szalagszerű szaruhártyaborusság a szemrés területében, mely secundár módon az iritist kíséri. Heine 1921-ben azt írja, hogy a reumatizmus lényegének tisztázatlan volta miatt, a szemészetben a reuma mint betegségi kórforma eltűnt. Ma hangsúlyoznunk kell, hogy a legújabb klinikai, kórszövettani és alkati kutatások feljogosítanak arra, hogy a reumát bizonyos gyulladásos szembántalmaknál aetiologiai tényezőnek tekintsük és tekintetbe vegyük sajátos vonatkozását a gócfertőzéshez, az allergiához, hyperergiához, az endokrinologiához, valamint a központi idegrendszerhez. A reumás szembajok bizonyos reumatípusokhoz szívesebben társulnak, mint másokhoz, sőt vannak reumás megbetegedések, amelyeknél szembántalom nem keletkezik. A reumatípusok ismertetésével nem foglalkozhatom; nálunk használatos nomenklatúrájuk és jellemzésük megtalálható Schulhof: „Reumás fájdalmak“ című könyvében. Itt említem meg. hogy a leggyakrabban előforduló kórkép, az iritis és iridocyclitis rheumatica, Brunson szerint a reumások másfél százalékánál jelentkezik. Erlich Bechterew-kórosok kilenc százalékánál (753 esetből 65-nél) talált iritist. Saját beteganyagomban 26 reumás szembaj Schulhof nomenklatúrája szerint a következő reumás megbetegedésekhez csatlakozott : A táblázat azt mutatja, hogy a reumás szembajok Bechterew-kórlioz, polyarthritis chronica atypicához és polyarthritis chronica secundáriához csatlakoznak inkább, heveny reumához és polyarthritis chronica primáriához nem. A reumatizmus okának kiderítésére irányuló küzdelem az orvosi kutatómunka egyik legérdekesebb fejezete. Bizonyító tényt nem produkált, de a valóságot megközelítő hypothesiseket igen.
