Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 1. szám
külső és középső harmadának a határán, 2 actynomyces, a sporotrichon Coucillmanni és a trichosporon rugosum, Castellani pedig a canaliculus orrfelőli harmadában helyezkedett el. A felső canaliculus egyetlen elzáródását az annak középső harmadában elhelyezkedő penicillium okozta. A gombás elzáródás kezdetéről nem sokat tudunk. Az evolutio általában lassú. Áll ez különösen az actynomycesekre, melyekről tudjuk, hogy táptalajon is nagyon lassan fejlődnek. Általában el lehet mondani, hogy a gombák megtelepedésének az ideje nem ismeretes. A fertőzés útja a conjunctiva felé mutat. Az actynomycesekkel kapcsolatban a betegség keletkezése és kórisméje között mindig hosszabb idő telik el. Az incubatio hónapokig, sőt évekig is tarthat. S e gomba okozta lobosodás is lassan bontakozik ki. Endogen-anaerob (Wolf— Izrael) típusa saprophytaként állítólag gyakori lakója a garatnak, mandulának, bélnek, sőt a hüvelynek is. A másik exogen-aerob válfaja is rendkívül elterjedt. Szántó és erdei földek gombaflórájának 20—25%-át teszi ki. Gyakori a különböző gabonafélék kalászain, gyümölcsfákon, sőt az ivóvízben is. Ezekkel magyarázzák, hogy a sugárgomba főként a mezőgazdaságban dolgozók betegsége. Sokáig vitatták, hogy ezen exogen típus pathogen-e. Újabban Stange és Asznyin igazolták ennek lehetőségét. Az én caniculusos actynomyceseim oka mind a nokardia bovis volt (anaerob, még a 20-ik napon is csak 1/2 cm átmérőjű, poros, dudoros, sugaras szélű tenyészet.) Az actynomyces jelenléte a szervezetben még egymagában nem jelent betegséget (Neither). Önmagában állítólag nem is pathogen, nem invasiv, nem tud az ép bőrön, nyálka és kötőhártyán áthatolni. Sérülések és társbaktériumok, gennykeltők, állítólag a bakt. aetynomyceticum comitans stb. játszik szerepet mély behatolásánál. Itt a mélyben kedvező feltételekhez és körülmények közé jutva válik igazán pathogenné. Sokszor nehéz megtalálni a genyes szöveti eltávozások között az actynomyces-es tőkét. Ez pedig elengedhetetlen követelménye a diagnózis felállításának. A sokak által a dg.-ban döntőnek hangsúlyozott intracutan allergiapróba pozitív volta nem lehet elegendő. Ez ugyanis pozitív lehet actynomycosisban nem szenvedőnél is. Aminek a magyarázata, hogy a gomba mint saprophyta lakója lehet a garatnak, hüvelynek stb. Eseteink egyrésze arra int, hogy nem gyógyuló canaliculitisnél, különösen gennyes váladék mellett kutassunk actynomycesre is. A tőke megtalálása eldönti a kórismét. Bizonyos az, s ez aztán a legkülönbözőbb gombák által okozott canaliculomycosisokra áll, hogy nem lehet megállapítani, mennyi idő telik el a csatorna gombás fertőzése és a klinikai tünetek jelentkezése között. Még az utóbbiak fellépése után is rendesen csak hosszabb idő múlva jelentkeznek a betegek az orvosnál. Pl. az én eseteim közül csak 2 jelentkezett 2 hónapon belül. Másik 2,4 hónapon belül s újabb 2,6 hónapon belül, a másik 4 több, mint 2 év múlva. Salzmann és zur Nedden esetében a panaszok csak néhány hónap óta álltak fenn. Az irodalmi adatokból és saját megfigyeléseimből úgy látom, hogy lefolyás alatt nagyjában 2 szakaszról lehet beszélni. Az elsőben, mely néhány héttől 1 évig, vagy még több ideig is tarthat, jóformán csak könnyezés van jelen. Ehhez Csatlakozhatnak azután lassan-lassan a caruncula, a plica, a szemhéjszél, vagy mint az én eseteimben is — a kötőhártya és a szaru részéről elváltozások. Második szakaszban gyulladásos daganat jelenik meg a dugó körül a csövecske falában és esetleg annak a környékén is, mely aztán az egész csövecskére s esetleg az azt körülvevő szövetekre is kiterjedve canaliculo-, illetve peridacryo-eanaliculomycosissal végződik. Ilyenkor a könnypontban gennyes váladék jelenik meg nyomásra és sokszor anélkül is (rendesen a pislogás nyitási fázisa alatt). 50
