Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
A Sjöqren-tivÁndvónvkviú hazai szerzők közül régebben Krassó, Grósz, Radnót, újabban Fehér, Szántó és munkatársai foglalkoztak. A legkülönbözőbb terápiás kísérletek kudarcot vallottak. Egyedül Fehér számol be komoly eredményről, aki hét betegén borjú-hipofízis mellső-lebenyátültetést végzett intragluteálisan (minden betegen két ízben), ami után öt betegen hosszas, hónapokig tartó, panaszmentes időszak következett. Ehhez az eljáráshoz az a tapasztalat adott alapot, hogy betegeik kivizsgálásakor a hipofízis mellsőlebeny csökkent működését találták és más betegségekben végzett hipofízisátültetés után fokozott nyálelválasztást észleltek. Azonkívül már régebben is sklerodermiában és idült poliartritiszben az átültetés jó eredményű volt. A Reiter-íé\e szindróma keletkezését fertőző bélbajok előzik meg. Dizentéria, paratifusz stb. után néhány hét múlva lép fel. Mindkét szemen metasztatikus jellegű kötőhártyagyulladás (subconjunctivitis) mutatkozik. A szemtekei kötőhártya üvegesen duzzadt, halványvörös, egy-két vérzéses pontocskával. Erős könnyezés, égő viszketés kínozza a beteget, miközben kevés, nyákos-vizes váladék képződik. A váladék bakteriologiailag negativ. Egy-két nappal később 38—39° lázzal fellépő egy, vagy több Ízületre terjedő, akut izületi gyulladás és nem specifikus uretritisz támad. A betegség szalicilrefrakter, de lefolyása jóindulatú. Több szerző dizentéria ,,rheumatoid“-nak tartotta. Újabb vizsgálatok a kötőhártyáról, uretrából, ízületi folyadékból vírushoz hasonló organizmust, az úgynevezett pleuropneumoniaszerű organizmust mutattak ki. Ezek szerint az enterokolitisz csak a mikroorganizmus behatolására ad alkalmat. Terápiájában aureomycint alkalmazhatunk. A Still—Chauffard—Felty-féle „arthritis chronica infantilis leucocytica“ és a Rhonheimer-Ше „polyarthritis chronica lymphocytica“ léptumorral mirigyduzzanatokkal, lázzal, kiütésekkel szövődő krónikus poliartritisz, mely rendszerint az első tíz életévben lép fel. Krónikus szeptikus folyamatnak tartják, melynek etiologiája tisztázatlan. Gyakran jellegzetes szembántalom kíséri. Iridociklitisz támad, melyhez a szemrés területében szalagszerű keratitisz, övszerű szaruhártyahoniályosodás társul (opacitas zonularis). Gyakori a szürkehályog-képződés is, mint szövődmény. A szerzők újabban már nem sorolják a szoros értelemben vett reumás bántalmak közé és a gyermekkori „polyarthritis acuta rheumaticá“-tól élesen elválasztják. A gyermekkori polyarthritis acuta rheumatica fő támadási pontja ugyanis a szív, de sohasem jár léptumorral, annak ellenére, hogy limfatikus rendszerük erősen reagál. A Still-fé\e megbetegedés a szivet nem támadja meg, soha sincsen billentyűhiba, legfeljebb adheziv perikarditisz fordul elő. SMeromalacia perforans. Minden eddig közölt esetben előrehaladott — mind a kis-, mind a nagyízületekben észlelhető — krónikus poliartritiszhez társult. A bántalom első leírói Van der Hoeve, Rochat, Verhoeff, Eber, Mylius voltak, de azóta egyre több szerző foglalkozik ezzel a betegséggel. A csaknem izgalommentes szemen a szklérában egy, vagy több lyuk észlelhető, mintha trepánnal készült volna. A lyuk alját esetleg egy-két szklérarost még áthidalja. A lyuk keletkezése előtt a szklérában csomószerű képlet látható, melynek szövettani képe a „rheumatismus nodosus“-ra emlékeztet. Mylius egyik esete szekcióra került és csaknem minden szervben ilyen csomószerű képleteket lehetett kimutatni. A szklérában levő elváltozás csak rész jelensége a szervezetben mindenütt —• az agy velőt kivéve — jelenlevő generalizálódott folyamatnak. Csomóképződés centrális nekrozissal, melyet sáncszerű granulációs szövet vesz körül. Sok leukocitát, máshelyen számos magvú óriássejtet tartalmaz. Egyes metszetekben karcsú, szemcsés, Gram-positiv pálcikákat találtak, úgy, hogy atipikus tbc.-re is gondoltak, de ezt bizonyítani nem sikerült. 185
