Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
tak, annak ellenére, hogy megvilágításkor a fény nagy része a lencse homálytól nagy mértékben szóródik és elnyelődik. Kisebb a ó-hullám cataracta comph, diabetes, tetania és uveitis esetén. Ekkor a lencse fényelnyelő képessége fokozódik és csak erősebb fényingerrel készíthető ERG. Természetesen a lencse mögött levő homályok, vérzések, a ó-hullám nagyságát csökkentik. Ha a fényérzés és lokalizáció bizonytalan, a retina esetleges jó funkciója ERG-vel kimutatható. Kioltott vagy negativ ERG-nél műtéti beavatkozás a látás szempontjából eredménytelen. így az ERG főleg cataracta eseteiben rutin-vizsgálatként felhasználható, mivel a törőközegek átlátszatlansága ellenére tájékoztat a retina állapotáról. Glaucomában a szerzők (Henkes, Francois) az esetek 20—40%-ban subnormal görbét kaptak, míg a látótérben nem volt jelentős elváltozás. A látótér romlásával fokozódik a subnormal görbék száma. Karpe és Vanysek a betegség kezdetén, rohamban supernormal ERG-t kapott, mely a keringésváltozással magyarázható. Számos esetben sikerült ERG-t kapni absolut glaucomában, mivel a retina receptor rétegének működése még megtartott lehet, mikor már az ingerület továbbítása megszűnt. Ilyen esetekben elektromos foszfén sem váltható ki, mely a 2. neuronban képződik. Primer glaucomában subnormalis ERG-t Henkes retinaerek sclerosisa esetén talált, s ebből arra következtet, hogy a primer glaucoma támadási pontja elsősorban a ganglion rétegben és nem a receptor rétegben van. Trepanatio után a keringés megváltozása miatt, a ó-hullám nagysága csökken. Ablatio retinae esetén (Karpe—Rendahl) komoly segítséget jelent az ERG, mivel prognostikai jelentősége igen megbízható. A ó-hullám mértéke a retina állapotának, funkcioképességének, ill. a leválás nagyságának. A műtéti eredmények is megerősítették, hogy ha a ó 0,1 mV-nál nagyobb, jó visus várható a műtét után. Műtét után megjelenő subnormalis görbe újabb leválási hajlamra mutat, még látható klinikai elváltozások előtt. Érdekes megfigyelés, hogy egyoldali ablatio retinae esetén, az ép szemen is gyakran alacsonyabb a ó-hullám. Retina keringési zavarai esetén Henkes végzett részletes vizsgálatokat. Az arteria és vena cenralis retinae teljes elzáródásánál negativ görbét kapott, míg részleges, vagy ág-elzáródásnál az ERG elváltozás az érintett terület nagyságától függ. Teljes elzáródás esetén értágítók adása után is változatlan marad az ERG, míg részleges v. thrombosis esetében vasodilatatorok hatására normalis ERG vehető fel. Részleges és ág-thrombosisnál az ERG görbe javulása jó prognosis! jelent, s a látásélesség is ennek megfelelően javul, míg negatív görbénél jelentős javulás nem várható. Elsősorban ERG segítségével lehet legkorábban objektiven megállapítani az alkalmazott therapia eredményességét. A retina, valamint a chorioidea ereinek sclerosisa a ó-hullám csökkenését okozza. Degeneratio pigmentosa retinae esetén (Babel—Blum) hisztológiai szempontból különbséget kell tenni a retinosis hemeralopica — mely a régi degeneratio pigmentosa retinae klasszikus képének felel meg — és a retinitis pigmentosa secundaria között, melyet trauma, tuberculosis, lues stb. okozhat. Míg retinosis hemeralopicánál a primer laesio helye a neuroepithel, addig a secunder ret. pigm.-nál főleg az erek elváltozása, spasmusa dominál és a photoreceptorok csak másodlagosan érintettek. Klinikailag (Björk—Karpe, Francois) a kórképek elkülönítése sok esetben nehéz. ERG készítésénél primer rét. pigm. esetén a görbe kioltott, míg secundernél normal, vagy subnormal görbét kapunk, feltéve, ha a folyamat nem túlságosan előrehaladott. így a primer rét. pigm. tünetcsoportját még a kioltott ERG-vel lehet bővíteni. Macula lutea elváltozásaiban (Henkes), ha azok nem öregkoriak, nem 181
