Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
másutt nem ismerték fel, minek folytán a beteg 41 /2 hónapig gipszkötést hordott, természetesen eredménytelenül. A végzett műtétek hatását az előzőleg fennálló verticaldivergentiára (primaer szemállásban, azaz egyenes előretekintéskor mérve) és a betegek közérzetére a II. táblázatban tüntettük fel : II. táblázat Sorsz. Verticaldivergentia Ált. állapot Megjegyzés praeop. postop. L. 12° 2° Panasza nincs Minimális torticollis maradt. 2. 13° Nagyfokú javulás Közeire insuff. converg. ; hasábot hord. 3. 5° 1,5° Panasza nincs Torticollis megszűnt. 4. 8° 2° Panasza nincs Esophoria ; hasábot kapott. 5. 12° 4° Panasza nincs Torticollis megszűnt. 6. 2° 1° Fejf., szédülés megszűnt ; dipl. balra-fel fennáll Postop. 11 hónappal insuff. converg. ; hasábot kapott. Eseteinknek egyenkénti, részletes leírása helyett célszerűbbnek látszott a könnyen áttekinthető, táblázatos összefoglalás. Ehhez azonban néhány megjegyzést kell fűznünk, elsősorban a 6. sz. esetet illetően. E betegen, ki a jobb alsó ferde izom nagyfokú gyengeségében szenvedett, ezen izom kiadós (8 mm-es) resectióját végeztük. A műtét a motilitási leletben csak átmeneti, fokozatosan megszűnő javulást hozott, úgyhogy eredeti kettőslátása végül is változatlanul megmaradt (az 01. d. fő működési irányán kívül a többi tekintési irányban fusiója volt). Mindennek ellenére a legfőbb panaszát alkotó migrainszerű fejfájásai és szédülései a műtét után megszűntek, amit a jobb szem cyclotorsiója csökkenésének (5° intorsio helyett 1,5°) kellett tulajdonítani. A diplopia a beteget csak kevéssé zavarta, mert csupán balra-felfelé tekintéskor állt fenn. Végelemzésben tehát ezt az esetünket a majdnem negatív műtéti eredmény ellenére a nagyfokban javultak közé kell sorolni. A beteg a RS. s. retropositiójába, amitől a kettőslátás javulását várhattuk, nem is egyezett bele. — A 2. sz. esetben beavatkozásunk előtt más intézetben téves kórisme alapján a bal külső egyenes izom részleges tenotomiáját végezték, ennélfogva az alsó ferde hátrahelyezése kapcsán a meggyengített RL. s.-t helyére vissza kellett varrni. Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy betegeinknek ebben a négy felnőttből és két gyermekből álló csoportjában, amelyben 5 ízben obliquus superior- és 1 ízben obliquus inferior-gyengeséget kórisméztünk jelentősebb harántkancsalság nélkül és jó fusiotehetséggel, műtéteinkkel objektíve és szubjektíve kielégítő eredményt értünk el. Ez a műtétek után már néhány héttel teljessé vált. Négy esetben 1, kettőben 3 műtét volt szükséges az izomegyensúly helyreállítására. Magát a bénult izmot operálhattuk 1 esetben, a közvetlen antagonistát 3 esetben, a túloldali synergistát 4 esetben (ebből kettő társműtét volt), végül 1 esetben a túloldali antagonistán is végeztünk erősítő műtétet. — Az ilyen, fusióval rendelkező betegek műtéti utókezelésében fontos az operált szemet mielőbb kötés nélkül hagyni, hogy a fusiokényszer hatását a szemállásra érvényesülni engedjük. Az első 3—4 napban a műtött szem összes izmainak gátolt-151
