Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
a sor, főleg a tej inj.-ra. Legyengült, rossz reakcióskészséget mutató, súlyos esetekben, így pl. a nekrotizáló phl. kórképében látjuk az ingertherapia jó hatását. c) Az általános fénykezelésről, így a napfürdő, ill. a quarz besugárzásokról, továbbá d) a magaslati kúra, ill. klimatikus gyógykezelésről beszélnem szintén felesleges. A scroph. ellen a különböző gyógyfürdők és a napozás régóta alkalmazott és jól bevált gyógymód. Mindez lényegében a bőrre hat, a bőr pedig — mint tudjuk — a szervezet általános védekezési folyamatában nagy szereppel bír. Aktív tüdőfolyamat esetében a napfürdő és a quarzbesugárzás kontraindikált. A fentebbieket főleg legyengült, étvágytalan, anaemiás gyermekek számára, gyakori kiújulások esetében javasoljuk. e) Diétás előírást minden esetben vezessünk be. Az étrend vitamindús, tápláló legyen, de ne tartalmazzon tej- és tojásfehérjét, továbbá korlátozzuk a burgonyafogyasztást (Schieck(39),). Az előbbieket általában zsírral és hússal pótoljuk. Exsudativ diathesissel szövődött esetekben a diétát gyermekorvossal együtt állítsuk be. f) Végül a műtéti gyógykezelés is szóba jöhet. Több szerző, így Brun (95), Burnand (96), stb. az általános kezelésre nem reagáló, megnagyobbodott nyaki nyirokcsomó eltávolítása után jó eredményt látott. Főleg recidiva esetében indokolt a kiirtása, mert a tbc. bac.-ok éveken-évtizedeken keresztül, látszólag ártalmat nem okozva, a nyirokcsomóba betokolódhatnak s időnkint tuberkulotoxicus anyaggal áraszthatják el a szervezetet. Ilyen esetekben a röntgen-, ill. a rádiumbesugárzás is hatásos. Jó eredményű még — indokolt esetben — a mandula eltávolítása is. A fentebbi felsorolás után azonnal le kell szögeznünk, hogy gyógytényezőink közül egyiket sem tarthatjuk egyedül, egymagában elegendő hatásúnak. A megfelelő gyógyeredmény biztosítása céljából a megbetegedés jellege, a szervezet ált. állapota szerint együttesen több therapiás faktort kell alkalmaznunk. És ez a therapiás összehangolás annyira fontos, hogy gyógyeredményünk ezen áll vagy bukik. Az előzőkből láttuk, hogy a pld. kérdéskomplexuma jóval túlhaladta a szerény szemészeti kereteket. A megbetegedés pathogenetikáj a, pathomechanismusa és therapiája a tuberkulózis-kutatók, a gyermek- és tüdőgyógyászok problémája is, melyek teljes megoldásához éppen ezért együttes munkára van szükség. Éz az együttműködés meg is van s évtizedek óta tart is s nagyrészt ennek köszönhetjük az elért eredményeket. Szemész Szakcsoportunk első ötéves tudományos tervének egyik fontos célkitűzése a phl. betegség, mint népbetegség elleni egységes küzdelem kialakítása volt. Ugyanez volt a célja az 1955. év májusában megrendezett phl. ankétnak is, melyet a Szemész- és a Tuberkulózis Szakcsoport együttesen tartott. Ezek dacára a gyakorlatban mégis sokszor még mindig azt tapasztaljuk, hogy a phl. betegséget semmitmondó, jelentéktelen bajnak tartják. Sok kartárs megelégszik az egyszerű helyi kezeléssel s a beteget ált. kivizsgálásnak és megfelelő ált. kezelésnek nem vetik alá, pedig a phl. jelentkezése gyakran ,,alarm“ tünet. Szakcsoportunk további munkája, a megfelelő Szakcsoportokkal való együttműködése szükséges tehát még a jövőben is, hogy a phl. betegség igazi jelentőségét a köztudatba átvigyük és így a phl. betegség, mint népbetegség elleni egységes küzdelem tényleg kialakulhasson. 140
