Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
fekvő betegek közül 1918-ban 8,7%, 1930-ban 1% volt phl.-ás. A csökkenést véleménye szerint nem a tbc., mint alapbetegség megkevesbbedése, hanem az életviszonyok javulása, a tisztaság fokozódása és a szakszerűbb kezelés idézték elő. Frolov (75) közlése szerint pedig a mukacsevi polyklinikán az 1949. év első felében ez az arányszám 30%-ot tett ki. Frolov százalékszáma feltűnően magas, ez talán a megfigyelési idő rövid voltával és a tavaszi időszakkal magyarázható. Hazai viszonyainkra vonatkozó arányszámként a makói kórház szemészeti osztályának 1949-től 1954-ig terjedő 5 év beteganyagát dolgoztam fel s 2,9%-os középértéket kaptam. Természetesen a phl.-ások száma lényegesen több az ambulans betegek között: a gyulladásos megbetegedéseket véve csak tekintetbe, ez az arányszám a makói rendelőintézet beteganyagában ugyancsak a fenti idő alatt 5,8% volt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a sokszor gyorsan elmúló phl.-val a betegek nagy része rendelőintézetben, sőt egyáltalában még orvosnál sem jelentkezik, az arányszámot kb. 8—10%-ra is emelhetjük. Több szempontból fontos lenne ismerni, hogyan viszonylik egymáshoz csak a conj.-át és a corneát is megbetegítő esetek száma. Erre vonatkozólag ismét a makói rendelőintézet adatait ismertetem, mely szerint 1954. febr. 1-től 1955. ápr. 1-ig terjedő 15 hónap alatt ez az arányszám 8 : 1-hez alakult. Tudjuk, a phl. főleg a gyermekek betegsége. Schiech (39) szerint a phl.-ások 80%-a 20 éven aluli. Hazai viszonyainkra vonatkozólag Gát és munkatársai (35) megközelítőleg azonos adatokat kaptak : betegeik 65%-a 15 évesnél fiatalabb volt és leggyakrabban 6—15 év között észlelték (42%-ban) a megbetegedést. A makói kórház-rendelőintézet beteganyagában 78% volt 20 évesnél fiatalabb és itt is a 6—15 év közötti korúak közül került ki a megbetegedések zöme (46%). Ezzel szemben Weekers és Grönholm(76) adatai szerint a phl. legnagyobb frekvenciája fiatalabb korban, még pedig 2. és 3. életévben van. A 20. évnél fiatalabbak arányszáma még tovább fokozódna, ha az első megbetegedés idejét vennők tekintetbe, hiszen a 20. életév feletti kórkép már recidiva is lehet. Ennek szemléltetésére Cohen (77) közlését említem, melynek értelmében a breslaui szemklinika 123 felnőtt phl.-ás szembetegének 16,2%, a már 20 éves kora előtt is phl.-ás volt. Weekers (76) szerint a leányok, ill. a nők kb. egy és félszer gyakrabban betegednek meg, mint a fiúk, ill. a férfiak, ezért úgy véli, hogy az előbbiek antigen iránti reakciókészsége fokozottabb. A conj. és a cornea phl.-ás elváltozásainak klinikai képe és lefolyása annyira közismert, hogy róla részletesebben beszélnem szükségtelen. Egyedül csak azokat az eltéréseket említem meg, melyek a szokásos klinikai formától és a normálisnak mondható lefolyástól lényegesen különböznek. A conjunctiva mindennapi széli-, vagy solitaer phl.-i mellett ilyen szokatlan kórkép az ú. n. ,,homokszem“ phl., vagy másnéven „conj. phlyctaenularis miliarisAránylag nem nagyon ritka : a limbusban és a cornea széli részén sűrűn egymás mellett nagy tömegben kicsiny, szürke efflorescentiák keletkeznek s éppen ezért a csomós jelleg gyakran hiányzik és ilyenkor a kórkép pericornealis inj.-t utánoz. A csomócskák nem nőnek meg, hanem gyorsan eltűnnek anélkül, hogy felismerhető fekélyesedés támadna. Ez a kórforma az, melynek alapján többek között Stargardt (68) a phl.-t a lichen scrophulosorummal állítja párhuzamba. A másik, aránylag ritkán észlelhető kórképben a szemhéji conj.-án támad a phl.-ás elváltozás. Elschnig (23) szerint gyakrabban előfordul, mint azt előzőleg pl. Gutzeit (78) vélte. Megfigyelései szerint a súlyosabb, kötőhártyagyulladással járó phl.-ás esetek 10%-ában észlelhető és két formában jelentkezik 1. a külső szemzug táján gyorsan visszafejlődő, gombostűfejnyi 136
