Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
Szempontunkból értékelhető Schwab (45) közlése is, aki 100 kerconj. phl.-án átesett szem későbbi sorsát figyelte meg. A megfigyelés ideje 10-től 31-évig terjedt s úgy találta, hogy a folyamat lezajlása után valódi szem tbc. csak ritkán támad, esetei közül mindössze 3%-ban észlelte. Véleménye szerint a kiállott phl. a valódi gümőkórral szemben bizonyos fokú helyi immunitást hagy maga után. A klinikai-laboratóriumi megfigyelések tömegéből csak az előbbi, viszonylagosan kevés adatot említhettem meg. De még ezek is elegendők annak a ténynek a bizonyítására, hogy a phl.-ás esetek túlnyomó többségében a tbc.-s fertőzés a megbetegedés alapja, más szóval a phl. keletkezésében az alap végsőfokon a szervezet s itt főleg a bőr- s vele együtt a conj. és cornea bizonyos irányú túlérzékenysége, általános immunbiológiás áthangolódása. Ebben a folyamatban a gümőkór szerepe lényegileg a nagy számok törvényszerűségén alapul, mert az emberi pathológiában ezt az immunbiológiás áthangolódást a tbc. jelenlegi nagy elterjedése folytán majdnem kizárólagosan a gümős fertőzés váltja ki. Az előzők konklúziójaként idézem még Wessely (46) szavait, mely szerint „kifejezett formájú scrophulosus szembetegségben szenvedő gyermekek nem csak olyan mértékben fertőződtek tbc.-vei, mint az egészséges szemű gyermekek, hanem majdnem kivétel nélkül gümőkórosak is“. A következőkben a pathomechanismus kérdését kell felvetnünk, más szóval hogyan, milyen módon támad a phl.-ás megbetegedés. Világszerte megfigyelt tény, hogy a phl. betegség főleg a rossz anyagi- és nem megfelelő higiéniás körülmények között élő népréteg gyermekeinek a szemén támad, bár az alapot adó tbc. válogatás nélkül mindenkit, a szegényt is, a gazdagot is, tehát úgy a jó-, mint a rossz körülmények között élőket is megbetegítheti. Liszenko (47) szerint a gümőkóros megbetegedés keletkezésében és lefolyásában a reaktív folyamatok játszák a főszerepet. A reaktív folyamatok milyensége öröklődési tulajdonság, mely fajok szerint változik. A fertőzésre a szervezet elsősorban faji tulajdonsága, öröklött képessége szerint válaszol, a későbbi lefolyásban már az egyéni tulajdonsága és emellett az életkörülmények a döntő tényezők. Az életkörülmények azonban nemcsak a betegség lefolyását, hanem a keletkezését is lényeges módon befolyásolják. A rossz, nem megfelelő életviszonyok között élő népréteg gyermekei a megfigyelések szerint gümőkórral gyakrabban és sokkal hamarabb fertőződnek, tehát már abban a korban, amikor még különösen gondozásra, ápolásra szorulnak. Ha a tbc.vel fertőzött gyermekek gondozása, ápolása, így bőrének tisztántartása nem megfelelő, a specifikus, esetleg a nem specifikus antigén a conj.-val, corneával sokkal könnyebben érintkezésbe kerülhet. A scrophulosus bőrelváltozások is az előzőkkel magyarázhatók. Továbbmenve ezen a vonalon, a kedvezőtlen életkörülmények mellett a piszokkal és a porral együtt tuberkulotoxicus anyagok is juthatnak a kötőhártyazsákba. Emellett még elképzelhető az is, hogy az izgató hatásra keletkezett vérbőség a tuberkulotoxikus anyagok odaáramlását elősegítik. Weekers (40) lehetőnek tartja a tuberkulotoxicus anyagnak még a könnyfolyadékkal is a kötőhártyazsákba való jutását. Polev és Sawalskij (17) kísérletei alapján —• mint láttuk — a gennykeltők hatására parallergiás reakcióként is támadhat kerconj. phl. Ezt bizonyítja Björkenheim (33) közlése is, mely szerint phl.-ás betegek Mantoux-próbaoltásra 97%-ban, ugyanakkor staphylococc. haemolyt. vakcinából készült próbaoltásokra pedig 70%-ban adtak pozitív bőrreakciót. A megfigyelések szerint a phl. betegség keletkezéséhez a tbc.-s fertőzésen és a következményes allergián kívül bizonyos egyéb faktorok együtthatása is szükséges. Az irodalomban az előbbi faktorok lényegére vonatkozólag 133
