Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
Egyiptom már „csak“ 80%-kaI, India 75%-kaI, Kína 33%-kal szerepel. Trachomamentessé vált Ausztria és betegek híján a londoni White-Oak trachoma-osztály is bezárta kapuit. Jelentékenyen megcsökkent a Szovjetunióban (Szavajtov), Bulgáriában, Romániában (Elatt) ; az USA-ban körülírt „trachoma-öv“ volt, az indiánlakta nyugati területén ; a trachomások száma 1935-ben 10 000 volt, a sulfamid-korszakban számuk lényegesen csökkent. Sidky és Freyche Magyarországgal kapcsolatban talán túl optimisták : 10 000- nek veszik a trachomások számát. Ismertetik a magyar 10 trachoma körzetet. Új gócnak kell tekinteni a Tolna—baranyai új telepesek körül alakultat (99). A trachoma-ellenes küzdelem másik fontos előzménye a terjedés útjainak kutatása, amiben a közlemények sie int jelentőз re ionáli; különbözőségek vannak. A világ legnagyobb trachoma endemiás gócaira jellemző, hogy atrachomában megbetegedettek %-a 10 éves kőiig rohamosan nő, attól kezdve csökken, ami a fertőzés családi terjedésére utal ; „az egyiptomi csecsemő trachomával nem születésekor, hanem bölcsőjében fertőződik“. — Más kevésbé fertőzött vidéken a trachoma-index nem kisgyermekkorban a legnagyobb és úgylátszik hazánkban sem (100). Itt a fertőzés részben a családon kívül történik, bár a közös mosdótál szerepe sem tagadható. A trachoma terjesztésében többen (8, 4) kiemelik a trachoma számára a talajt előkészítő, vagy azt váladékosabbá tevő társfertőzések jelentőségét ; Egyiptomban az új trachom'sok száma augusztusban és decemberben rohamosan megnő, pár héttel Koch—Weeks conjur.ctivitis-járványtól megelőzve. E Koch—Weeks-járvány létrehozásában jut a legyeknek szerep, bár a trachomás anyag felett tartott legyek lábának péppé dörzsölt anyaga még 24 óra múlva is trachoma-fertőzőképes (8, 101). Mások a klinikailag tünetmentes virus-hordozók jelentőségét emelik ki a fertőzés terjesztésében (13, 96), talán a méh nyakcsatornájában tünetmentesen, de pozitív-záradéklelettel kimutatható vírusoknak is van járványtani jelentőségük (47, 48). Járványtani szempontból van jelentőségük az ún. „gyógyultsági test-eknek“ is. Ezeknek egyike az ún. Cortison-test : Moütinho, Thygeson, majd Freyche és Nxtif azt észlelték, hogy klinikailag gyógyultnak látszó, záradék-negativ trachoma-esetek Cortison alkalmazására klinikailag fellángolnak és záradékok jelennek meg (103). A gyógyultnak hitt fertőzés-terjesztők kórokozó-búvóhelyének Oláh és Dulevicz—Hynlciewicz a earunculát tartják. A trachoma-ellenes küzdelem egyik szükséges, de nem elégséges eszköze a fertőzés terjesztését gátló törvények és rendeletek hozása. Muotinho (104) a trachomások kötelező bejelentését, államköltségre történő kezelését, munkaterületének korlátozását és utazási-bevándorlási korlátozását találja szükségesnek. Az Amerikai Egyesült Államok a trachomát a „veszélyes fertőző betegségek“ közé sorolja, melyek bevándorlási akadályt képeznek. A Szovjetunióban nemcsak a trachoma, hanem annak stádiuma is bejelentendő és gyógyulása után is szabályos időközönként történő ellenőrzés kötelező. A Szovjetunió példája mutatja a legjobban, hogyan kell a törvényes rendelkezéseket jó propagandával, társadalmi munkával összekötni; az életszínvonal állandó emelése egyik legfontosabb eszköz a trachoma ellen. Az orvos, trachomakezelő, tanító, tízudvaros bizalmi és beteg társadalmi egységeket, fészkeket alkot a trachoma felszámolására. Lengyelországban motorizált osztagok indultak rohamra a trachoma ellen (105). Végül a trachoma-ellenes küzdelem egyik legfontosabb eszköze maga a therapia ; még a társfertőzés leküzdése is gátat vet a trachoma terjedésének (Pages, Wilson, Maxwell—Lyons), méginkább várható ez a trachoma kórokozójára is ható új gyógyszereinktől. A referátumban elmondottakat a következőkben foglalhatjuk össze : 127
