Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
Főleg olasz szerzők, így Bietti kétségen kívül megállapították ugyan, hogy a penicillin nemcsak ti társfertőzésekre hat, hanem lokális alkalmazására a záradékokon degenerativ jelenségek fejlődnek ki, majd el is tűnnek, a trachoma mély, kötőszöveti elváltozásaira, a csomókra, hypertrophiákra gyakokorolt hatás azonban elmarad még a sulfamidoké mögött is. Túlnagy koncentrációban kellene alkalmazni és túlsókéig e tömegkezelések céljaira túlbomlékony anyagot. Valamivel jobbnak bizonyult a chloramphenicol (chloromycetin, threomycin) lokális, általános alkalmazásban egyaránt ; talán lokálisan porban alkalmazva (Magnói) (66) a legjobb. Bár a nemzetközi Trachomaellenes szervezetben locális chloromycetinnel 30—60% gyógyulásról számoltak be, ezen antibioticum hatásossága is elmarad az aureomyciné és terramycmé mögött. Az aureomycin trachoma-ellenes alkalmazásáról szóló első közléseket a legnagyobb lelkesedés hangja jellemzi : Braley—Sanders (67), Moutinho után az angol szemészek, így Boase és Ainsley még az ugandai legsúlyosabb esetekben is csupán cseppentéssel ,,hihetetlen rövid idő alatt“ gyógyulásokat észleltek (68). E közlések azonban kisszámú esetekről szóltak és nélkülözték az egyes tünetekre gyakorolt hatás szempontjából történő összehasonlítást más gyógyszerekkel. Bietti a Nemzetközi Szervezet megbízásából arab menekült trachomásokon lokálisan naponta 6-szor, hónapokon át alkalmazva, már ezres statisztikáról számol be ; 80% gyógyulást ért el. A heveny tünetek és záradékok pár nap alatt tűnnek el, a pannus valamivel később, a csomók csak több hét, vagy hónap múltán. Maxwell—Lyons (69) szerint a trachomás szövetek fertőzőképességét majomra a sulfamidoknál erősebben csökkenti, Sarkies (70), Micsui (72) szerint is jobb a sulfamidoknál, de utóbbi szerint elmarad hatásban a terramycin mögött; fokozódó hatékonyság szempontjából tehát a sorrend : sulfamid-chloromycetin-aureomycin-terramycin. Hatékonyabb még 1 %0-es kenőcsben is, mint 0,5%-os cseppben, a legtöbben azonban 0,5—1%-os kenőcsöt alkalmaznak. Sulfamiddal kombinálva, hatása még erősebb, kaparással kombinálva még jobb (73). Nem hiányoznak negatív eredményekről beszámoló közlések sem ; Andrade a priori a trachomát olyan betegségnek bélyegzi, melyre jellemző, hogy gyógyszerrel nem befolyásolható (53), a többi negativ eredményű közlés sajátos módon Közel-Keletről származik (Shah) (74), Ahmed-Mohamed (75), Diab Abu Jandeh (76). Freyche szerint (77) e regionális jelenség egyik okát talán az aureomycin-resistens társfertőzések képezik ; hazánkban Sztilich (78) is azt észlelte, hogy az aureomycin resistens bacteriumflorával jellemzett trachoma-esetek bizonyultak aureomycin-resistenseknek. Nem egy negativ eredmény valószínű oka, hogy a gyógyszert nem elég gyakran és nem elég sokáig alkalmazták (74, 53). Először Micsui (71), majd Micsui és szerzőtársai (72) összehasonlító vizsgálataiból (750 eset!) derült ki, hogy a terramycin az aureomycinnél még hatékonyabb trachoma-ellenes gyógyszernek látszik. Az általános alkalmazásnál itt is hatékonyabb a helyi alkalmazás. Heveny, friss esetekben 10 napig is elég, chronikus esetekben sokkal tovább kell alkalmazni; a concentrációnál még fontosabb a gyakori adagolás ; a kenőcs hatékonyabb a cseppnél; a 0.1%-os kenőcsre nem reagáló, sőt néha záradék-felszaporodással és klinikailag is fellángoló esetek 1%-os kenőcsre meggyógyulnak ; a hatás kombinált mechanikus kezeléssel még fokozható ; a szokásos 6 hetes kúrára csak a csomók megkisebbedésével reagáló esetek nagyrésze is ellenőrzésre már csomómentesen jött. Ügylátszik, hogy az aureomycin a kezdeti testekből álló záradékokra, a DNA-rendszerre lassan, a terramycin az elemi testekből álló záradékokra, a RNA-rendszerre gyorsan hat. .Míg Agarval és Gupta a terramyein-125
