Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
dik, érkacsok nőnek bele ; a beszűrődéses udvar mindig valamivel az ereken túl terjed. A diffus beszűrődés alatt keratitis punctata superficialis jelentkezik : keratitis trachomatosa avascularis. Az ereződés szerint a pannus stádiumai : I. csak néhány érkacs ; II. egyenlő hosszú, függőleges erek rendszere ; III. egyes erek túlnövik az elmaradókat; IV. ezek elfoglalva az egész pannust, összevissza vonuló, elágazó érrendszer jelentkezik (34). Az erek subepithelialisan, a beszűrődéstől felrostozott, destruált Bowmann-hártyában nőnek előre. A trachomások szaruhártyájának réseslámpával történő vizsgálata elvileg is megváltoztatta a pannusról alkotott véleményünket. Kiderült, hogy csak réslámpával látható pannus úgyszólván minden trachoma korai tünete, a szaruhártya trachomája („pannus-tünet“), melynek okszerű therapiája a kórokozó ellen ható gyógyszerek, sulfamidok, antibioticumok alkalmazása. — Ettől megkülönböztetendő a szaruhártyára ráfeszülő érdes kötőhártya, vagy befordult szemhéjszél dörzsölése által létrehozott „pannus komplikáció“, melynek okszerű kezelése a trachoma mechanikus kezelése, ill. entropium-ellenes műtét. Végül a szaruhártyán késői másodlagos elfajulások is jelentkezhetnek („pannus séquelle“), melyek csak szaruhártya-átültetéssel és talán biogen stimulátorokkal befolyásolhatók (Larmande— Toulant). Néhány fontos közlés a pannus pathogenesisének egyes fontos tényezőit (ahogy a szerzők magukat kifejezik, a pannus „fiziopathologiáját“) tisztázta. Thurel és Cerise azon észleléséből kiindulva, hogy a pannusos corneáról ide eitest-eltávolítás éizástelenítés nélkül lehetséges, Sédan rendszeres vizsgálat tárgyává tette trachomások corneájának érzékenységét : kiderült, hogy az érzékenységcsökkenés időben és localisatióban megelőzi a pannusképződést. Véleménye szerűit a trachoma kórokozójának legalább is neurotrop támadáspontja is van. A pannus keletkezésében idegeknek tulajdonít jelentőséget Postic is, de az erek beidegzészavarának ; véleménye szerint a sulfamidok therapiás hatása is vasoconstictióval magyarázható. — Mások (35, 36, 37) a B2 hypovitaminosis jelentőségével foglalkoztak, arra híva fel a figyelmet, hogy a Közelkeleten számos pannus trachomás pannus és ariboflavinosisos ereződés keveréke, utóbbinak néhány egyéb jelenségével együtt jelentkezve ; ilyenkor B2-vitamin adása gyors javulást eredményez. Valószínűleg a közlések csak arra a vidékre és időszakra érvényes igazságot derítettek ki, néhány közlés inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos avitaminozisok a trachomás fertőzések átadásának akadályai (38). A trachomás gyulladással kapcsolatos fehérje-anyagcserezavar plasmasejtek és fehérje-bomlástermékek felhalmozódásához vezethet (39), valódi plasmomák keletkezhetnek. A szaruhártya hyperplasiás daganatainak (Pascheff) (40) egy része plasmoma, másik, leggyakoribb formája a lymphofolliculoma, ilyenekről számol be Cornet (41) ; ezek a cornea felső felét elfoglaló kocsonyás tömegek, melyeket legcélszerűbb ollóval megnyitni. A szaruhártya hyperplasiás daganatainak harmadik féleségét a granulomák és granulopapillomák képezik, ilyet ír le Bonnet is (42). A trachomát egyesek mint ún. „lokális Ricketsiosist“ írták le, de számos fontos közlés szól arról, hogy a trachomás folyamat túl terjedhet a tarsalis kötőhártyán és szamhártyán. Már a trachomás ptosis is nem csupán a szemhéj súlyának növekedésével, hanem a szemhéjat emelő m. tarsalis superior specifikus boszűrődésévol és később hegesedésével magyarázható (38). Nemcsak a kötőhártya szűrődik be és hegesedik, hanem maga a tarsus is egész vastagságában, sőt az orbicularis rostjai közt is van beszűrődés (30). Az ontropiumot ugyan a tarsus meggörbülése okozza, de a trichiasis részben a szőrtüszők körüli specifikus gyulladás következménye. Különböző közlések szerint 4—10% között ingadozik a könnyutak trachomás betegségének gyakorisága ; mindenesetre Micsui-nak Í00%-ban sikerült a könnytömlőt Anel fecskendővel trachomás anyaggal fertőzni ; az exstirpált könnytömlőkben záradék pozitív és szövettanilag specifikus gyulladást talált (11). Garfin szerint a trachomás dacryocvstitisre a kifejezett hegesedés, a canaliculitisre Djacos (44) szerint a kaliberingadozás jellemző. 122
