Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
hónapos életkor. Későbbi korban a sugárérzékenység csökken s emiatt az eredmény is rosszabb. A rosszindulatú daganatok kezelése komoly sugárvédelmi problémákat vet fel, de mai technikáink birtokában racionális kezelésük lehetséges. Itt megjegyezzük, hogy rosszindulatú daganatoknál a sugártherapeuta az esetleges sugársérülést az enucleátdo szemszögéből tekinti, azaz felfogása szerint jobb a sugárkatarakta, mint az enucleátio, feltéve, hogy a gyógyulási remények és eredmények egyébként azonosak. A szemhéji epitheliomák kezelésében a rádiumtüzdelésnek és a plesiotherápiának adunk elsőbbséget. (222 esetünk kezelése alapján.) Előrehaladott állapotban, főleg, ha a daganat a porcra és csontra terjedt, a műtét szükséges. Az epitheliomák sugárkezelésében biztató kísérletek történtek elsősorban plesiotherápiával és Sr 90-nel. Ezideig nem áll elég adat rendelkezésre, hogy a műtét vagy a sugárkezelés, esetleg mindkettő és milyen sorrendben hasznosabb. Az intraoeuláris daganatok közül a retinoblastoma és a melanofolastoma fontosak. Reese, Merriam és Martin kitűnő eredményei ráirányították a figyelmet arra a nagy lehetőségre, melyet a sugártherápia képvisel. 53 bilaterális retinoblastoma esetből 41 recidiva nélkül él és 25 lát! Ismeretes az az örvendetes gyógyulás, melyet Csapod у és Kovács értek el a Reese technika módosításával. Talán ideje volna kísérletet tenni, hogy unilaterális primer retinoblastomáknál eredményes-e a kizárólagos sugárkezelés? Ilyen kísérlet indokolható azzal, hogy a megfelelő technikával megkísérelt sugártherápia késedelmet nem jelent, mert a sugárhatás következtében a progressio megáll, a távoli áttétel veszélye csekély és a szem esetleg megmenthető. Sikertelen besugárzás után az enucleátio még mindig elvégezhető. Ilyen irányban reményt nyújtanak Stallard rádiumemanátióval végzett sikeres besugárzásai. Melanoblastoma esetén enucleátio végzendő, melyet postoperativ besugárzás követ. A postoperativ besugárzás rációja abban áll, hogy az esetleges visszamaradt tumorsejteket elpusztítja és az általános sugárhatás révén gátolja a távoli áttételképződést. Ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztunk és a technika tökéletesítése céljából különleges besugárzási tubust szerkesztettünk, mely alkalmas arra, hogy a szem hátsó sectorában keletkezett primer vagy áttételes daganatokat a lencse sérülése nélkül nagy gócdosissal sugározzuk be. A sugártherápia nagyobb aktivitását melanoblastoma esetében is szükségesnek tartjuk, mert a műtéti eredmények nem kielégítőek. Általános hiedelem, hogy a melanoblastoma szemészeti localisátiója jobbindulatú és ennek következtében műtétre jobban is gyógyul, mint a kültakaróra loealisált. Ezt a véleményt fejezi ki Reese, azt állítván, hogy a szemészeti melanoblastoma mortalitása 50 százalékkal kisebb, mint a kültakaró melan-oblastomájáé. Az utóbbi időben sikerült megszereznünk Wilder és Paul kiértékelését, mely 2535 chorioidea és corp. ciliare esetre vonatkozik. Kiderül az a meglepő tény, hogy az enucleátio utáni élettartam (exitus) megoszlása a következő: kevesebb, mint 5 év 386 80,6% 5—10 év 76 15,9% 10 vagy több év 17 3,5% 102
