Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
vetkeztetést vonhatnék le, hogy talán nincs is létjogosultsága, mert egyéb therápiás módszerek célszerűbbek és eredményesebbek. A végleges véleményalkotás előtt áttekintést adunk az eddigi indikációs körökről és megkíséreljük azok kritikai értékelését. Az indikációs köröket általában 2 nagy csoportra osztjuk: 1. gyulladásos, banális (nem tumoros) és 2. tumoros megbetegedések. A kritikai értékelés során azt kutatjuk, hogy mely esetben fogadható el a sugártherápia önálló módszernek és mely esetben adjuváns, esetleg palliativ beavatkozásnak. Mindenekelőtt áttekintjük a technikai lehetőségeket. A szemészeti sugártherápiában alkalmazásra kerülnek a röntgen-rádium-sugárzások és újabban a radioaktiv izotopok sugárzásai. A röntgenbesugárzás lehet 1. felületi és 2. mély-(fálmély) besugárzás. A felületi therápiát összefoglalóan plesiotherápiának nevezzük. Eszközei: a Bueky-, Philips- és Chaoul-féle készülékek. Ezek sugárfizikai jellegzetességeit táblázatosán adjuk: készülék feszültség mtemsitás áthatolóképesség Bueky Philips Chaoul félmély 8—12 kV 50 kV 60 kV 100 kV 10 mA 2—4 mA 4—8 mA 6 mA 20% (3 mm lágyrész) 50% (5 mm lágyrész) 65% (5 mm lágyrész 84% (10 mm lágyrész) Megállapítható fenti sugárfizikai adatokból, hogy a plesiotherápia eszközei alkalmasak a felszínesen fekvő folyamatok besugárzására, a mélyébben fekvő ép szövetek megfelelő védelme mellett. Az indikációs terület tehát a szemhéjak és a szem mellső sectora (conjunctiva, cornea, sclera, iris, corp. ciliare). Elsősorban érthetőleg a Bueky- és a kontakt-therápiás készülékek jönnek szóba. A felületes vagy félmélytherápia, mely 100—110 kV-tal dolgozik, már bizonyos aggályokat ébreszt. Jellemző, hogy a régebbi szemészeti sugártherápia más lehetőséget nem ismert, pedig világos, hogy a relative nagy áthatolóképességű sugárzás, melyből 10 mm mélységre 84 százalék és 30 mm-re még 57 százalék jut be, teljes sagittális átmérőjében veszélyezteti a cca. 25 mm átmérőjű szemgolyót, összes részleteivel egyetemben. A röntgen mélytherápia 180—200 kV-os sugárzásokkal dolgozik. Ez a kemény sugárzás, melynek csak a lágyrészek és a vékony temporális csontlemez áll útjában, 80—90 százalékban áthatol a szöveteken és átsugározza a szem teljes volumenét az orbitával együtt. Érthető, hogy csak akkor indikáljuk (a szem elvesztésének tudatában), amikor vitális indikáció áll fenn vagy pedig enucleátio (exenterátio) utáni postoperativ orbita-besugárzás formájában. A rádiumbesugárzás (a közfelfogással ellentétben) felületi therápiára való. Az igaz, hogy a rádium (rádium C) gammasugárzása 3 millió voltos röntgensugárzásnak felel meg s így hatalmas áthatolóképessége van, melyet a nagy atomszámú ólomnak csak 1,4 cm vastag rétege képes 50 százalékra csökkenteni. Ennek a kemény sugárzásnak a levegővel egyenlő elnyelési képességgel bíró lágyrészek nem képeznek különösebb akadályt. Ezzel szemben áll a besugárzásnak az a sajátossága, hogy az intensitás igen érzékenyen függ össze a távolsággal, azaz igen meredek a dosisesés. Ez gyakorlatilag abban nyilvánul, hogy a sugárzás intenzitása, mely a sugárhatásnak egyik alapfeltétele, 5 mm távolságon (levegő, lágyrész) 30 százalékkal csökken, azaz a bőr felszínétől számítva a lencsére csak 10 száí 98
