Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Boros Béla egyet, tanár, ■az orvostudományok kandidátusa) és Kórbonctani Intézetének (igazgató: Romhányi György egyet, tanár, az orvostudományok kandidátusa) közleménye Vizsgálati adatok az angioid csíkok általános kórtanához Irta: BRAND IMRE, KÁDAS LÁSZLÖ és ARATÓ ISTVÁN A szemfenéki érhez hasonló ú. n. angioid csíkokra vonatkozólag Böck (1), majd Hagedorn (2) (1937—38.) histologiailag bebizonyították, hogy ezek a Bruch-féle membrana (lamina elastica seu vitrea chorioideae) spontán rupturái, amely elváltozás, mint a bőr Darier-féle pseudoxanthoma elasticumja is, részjelensége egy degeneratív mesodermalis rendszerbetegségnek, az elasticus apparatus elfajulásának (Groenblad (3)—Strandberg (4) syndroma). A syndroma nem mindig teljes. A csíkok és a pseudoxanthoma elasticum együttes észleléséről néhány adatot említünk. Sandbacka—Holmström (5) 100 esetet gyűjtött össze a dermatologiai irodalomból és 87 esetben talált teljes syndromát. Más szerzők az izolált striák előfordulásának arányáról számolnak be a teljes syndromához viszonyítva : Renard (6) 5 : 2, Touraine (7) 32 : 14, Yamasaki (8) 5 : 7. Míg a külföldi közlések száma elég nagy, addig a hazai szemészeti irodalomban csak néhányan számoltak be angioid csíkokról. így elsőnek Radnót (9), majd Luzsa (10), Brand (11), Palich—Szántó (12). Utóbbi Luzsa betegéről számol be, kinél pseudoxanthoma elasticum nem volt, míg Radnót (9) és Brand (11) esetében teljes syndroma állott fenn. Az angioid csíkokkal foglalkozó korábbi közlések a szemfenéki kép részletes leírását és pathogenetikai elméleteket ismertetnek és kazuistikus jellegűek. Az újabb közlések a csíkok keletkezésére, a betegség lefolyására vonatkozó klinikai megfigyelésekről számolnak be és az angioid csíkok pathogenesisnek egyes részletkérdéseit állítják előtérbe ; így a csíkok létrejöttének mechanikus elmélete (Krümmel (13), a macularis elváltozások magyarázata (Andersen (14), hosszabb klinikai megfigyelések egyazon betegnél (Krümmel (13), Palich— Szántó (12), vagy a további histologiai vizsgálatok (Verhoeff (15), Klien (16) és mások) ismeretesek. A csíkok keletkezésére vonatkozó Böck—Hagedorn-féle kórszövettani magyarázat már általánosan elfogadottnak és helytállónak tekinthető. Egyedül Pascheff (17) állítja még (1948), hogy a csíkok nem organikus elváltozásoknak felelnek meg, hanem valamely anyagcserezavar által kiváltott festékes beszűrődés eredményei és mint ilyen múló jelenség. Pascheff (17) e véleményét arra alapozza, hogy egy 32 éves nőbetegénél megfigyelt angioid csíkok 8 év múlva eltűntek és a beteg látása lényegesen javult. Számos hosszabb megfigyelés azonban ellene szól ennek az egyedüli leletnek. Ismeretes, hogy Pagenstecher (18) estetét Köhne (19) 20 év múlva, Luzsa (10) esetét Palich—Szántó (12) 10 év múlva, Krümmel (13) saját betegét 7, Zentmayer (20) 36 éven át észlelte és valamennyien progressivnek tartják a betegséget. Véleményünk szerint ha a syndroma incomplet és az elasticus apparatus zavara a szervezetben nem olyan kifejezett, akkor a funduson sem láthatunk súlyos elváltozást. A csíkok idővel elvesztik feltűnő vöröses színűket és ha vérzések vagy exsudatumok nem lépnek fel, a paramacularis csíkok esetében az átmenetileg leromlott visus ismét javulhat. Ily módon magyarázható Pascheff (17) lelete. Újabban éppen ezekre a paramacularis csíkokra terelődött a figyelem. A csíkoknak ugyanis két főlefutási rendszerén (circumpapillaris és meridionalis) kívül a macula mellett haladó vertikális és ferde repedések is lehetnek. 78
