Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)

1954 / 1. szám

nagyobb feladat, mint más komoly szemészeti beavatkozás, felszerelés és gyakorlat kell hozzá. A gyakorlat meghozza az indikációk kiterjesztését. Néhány éves gyermek műtétéről számolt be Bendenritter, és az idős kor sem ellen javallat most már.

Szarúhártya-átültetés végezhető, ha különben ép vagy jelenleg nem beteg, jó feszültségű szemen a szarúhártya állapota miatt rossz a látás és optikai iridektomiától segítség nem várható. Ez az indikációja a szokásos áthatoló keratoplasztikának. Azonban egyre nagyobb tért hódít az át nem hatoló műtét: a keratektomiának nevezett lemezlefejtés és a keratoplastika lamellaris, amikor pótlásról is gondoskodás történik szarúhártyaszövettel. Ezzel főként a francia szerzők foglalkoznak. Teljesen veszélytelennek mondják, az eseteknek 75%-ában jó eredménnyel végezhető a perforáló keratoplasztika helyett. Sőt meg van a javallata krónikus keratitis-ek és fekélyek esetében is a lamelláié beültetésnek, aminek Filatov tana értelmében olyan gyógyító hatása lehet, hogy a szaruhártyabetegség okozta vakság valódi profilaktikumának mondják. A lemezelő keratoplasztikának javallata nemcsak az, hogy felszínesek a homályok, hanem félszemű, lencsehíjas, fiatalkorú, vagy egyáltalában fegyelmeden esetekben csak ezt ajánlják, sőt még vaskos leukoma miatt is végezhető előbb ez s aztán nagyobb siker reményével az áthatoló plasztika.. Castroviejo, akinek négyszögletes szaruhártya-transzplantátumát ismerjük, előbb ellensége volt, újabban a párizsi szemészek (Magitól, Paufique, Sourdille) eredményeinek láttára híve lett a lemezelő keratoplasztikának. Mi azonban most még ne a betegek felé formulázzuk meg a lemezelés javallatait, hanem indikáljuk magunk felé a róla való tapasztalatszerzést.

Szemorvosi feladat sokszor az is, hogy agyi műtét javallatában kivegyük a magunk, nem jelentéktelen részét. A pangásos papilla vészjele az életet, fenyegető daganatnak, de a látás elvesztésének is. Az agysebészet túljutott a palliativ trepanaciók korán, de még a fejlődés elejép van. A szemész szerepe a műtéti javaslatban a látás, látótér pontos ellenőrzésében, a szemfenéki kép mérésekkel is összekötött számontartásában áll. A funkciók romlásakor sürgesse a látás megmentését, sőt talán már akkor, ha megállapította a pangásos; papillát. Külön szót érdemelnek a hipofízis-daganatok. Az akromegaliával járó kromofil adenoftlák besugárzás iránt érzékenyebbek és szemtüneteket kevésbbé okoznak. A ciszták sugarak iránt teljesen érzéktelenek, könnyen operálhatok. A szemész akkor áll hivatásának magaslatán, amikor a látást legközvetlenebbül fenyegető szelláris tumorokat korán felfedezi, mert sokszor és gondosan végez látótér-vizsgálatokat, talán neuraszteniásoknak tekinthető szempanaszok esetén is, és a látótér-kiesés alapján elvégezteti a szellaröntgent. A hipofízis-daganat diagnózisa ma legtöbbször felveti a műtét kérdését. A daganat természetét bizonyosan csak operáció tárhatja fel. A műtét egyes szerzők kezében sokat haladt biztonságban. Cushing 8% veszteséggel operált, Hirsch 12%-kal, de az utolsó 22 esete életben maradt. Sánta szerint a hipofízis-daganatok műtéti kockázata kicsiny. De egy betegem eljutott Olivekronához és meghalt, egyet pedig ő sem vállalt, tőle Londonba ment. Kellő számú tapasztalat híján nehéz a szemorvos része a felelősségben. A besugárzás St-Martin szerint bebizonyította elégtelenségét, mert hatása átmeneti.. Műtét után volna helye tulajdonképpen.

Javallatot kérhetek a szemésztől a malignus hypertonia esetében végezhető thorakolumbális sympathektomia felől is. A Smithweek-műtétTÖl még nincs a vita lezárva. Súlyos retinitist láttunk fiatal korban hydergen-kezelésalatt tartósan rendbejönni.

Az orvostudomány egyre több lehetőséget nyújt a segítségre, szélesíti a látást és életet mentő javallatok útját. Ma már senki sem gondol arra, hogy

70