Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
lése útján fokozni. A feszültség fokozódását az effektiv ideg ingerlésével szemben levő oldalon észlelték. Következésképpen feltételezhető, hogy pl. a n. ischiadicus ingerlésénél az izgalmi góc a kontralaterális féltekében keletkezik, ami viszont a megfelelő oldal szemfeszülésére van hatással. Erős ingerhatás esetében az agyban diffúz izgalmi állapot jön létre, mely a másik agyféltekére is átterjedt, aminek következtében a második szemen is tensioemelkedés észlelhető. A központi idegrendszernek az intraocularis nyomásra kifejtett gátló hatását szerzők szintén tanulmányozták, éspedig nyulakon, nagyfeszültségű áramnak rövid ideig való alkalmazásával. Ily módon sikerült a szem tensióját valamennyi esetben 10 Hg mm-rel csökkenteni. A hypertonia-betegségnél az idegrendszer szerepe teljesen hasonló jelentőséggel bír. Ily módon mutatkozik meg tehát a két megbetegedés közti összefüggés. Batarcsukov anyagának elemzése is azt mutatja, hogy a glaukonm gyakori előfordulása hypertoniával kapcsolatban nem véletlen jelenség. Érdekes megemlíteni, hogy szerző hypertoniára jellegzetes szemfenéki elváltozásokat egyidejűleg glaukomás szemeken igen ritkán talált, arteriális pulzációt pedig csupán 2 esetben. Szerző csatlakozik más szerzők, pl. Morax, Ferson, Kampos, Zimmermann felfogásához, mely szerint a glaukoma kialakulásában nem annyira az abszolút intraocularis nyomás játszik szerepet, hanem a tensiónak az intravascularis nyomáshoz való viszonya, mely utóbbi glaukomában változást szenved. Ezzel kapcsolatban szerző a retinális vérkeringés egyensúlyának és a retina-oedemának nagy jelentőséget tulajdonít és azt vizsgálat tárgyává teszi. Az igen értékes munkára, melynek részletezésébe nem bocsátkozhatom, különösen felhívom a figyelmet. Vengerovics az arteria centr. retinae elzáródásáról és az ezzel kapcsolatos inzultusokról írt nagyobb közleményt. 70 esetről számol be. Az elzáródás nemcsak időseknél, hanem 17 évnél fiatalabb egyéneknél is jelentkezett. Az elzáródás oka 51 esetben thrombosis volt, csupán 2-nél szerepelt az embolia ; a többi esetben az elzáródás oka nem volt tisztázható. Számos esetben agyi inzultus előzte meg az artéria centr. rét. elzáródását ; ilyenkor a thrombosis a kisebb retina-arteriákon volt észlelhető, tehát ág-thrombosis képében. 4 esetben agyi inzultus és az art. centr. rét. elzáródása egyidejűleg jelentkeztek. Az elzáródás 67%-ban lépett fel olyan egyéneknél, akik táplálkozási zavarokban szenvedtek ; magas vérnyomásban 77%-ban, végül szívbántalmak esetén 81%-ban. Úgy látszik, hogy az inzultus oka az idősebb hypertoniások kisagy-artériáinak thrombosisa a szívműködés gyöngülése mellett. Averbdh eklampsiában a recehártya korai ischaemiáját észlelte, melyet az eklampsia jellegzetes és értékes tünetének tart. A retina borussága a pap illa és a sárgafolt között néha apró vérzéseket is tüntet fel. Lukina agydaganatok következtében jelentkező pangásos papillára vonatkozóan közölt értékes adatokat. Ezek szerint a legkoraibb szemfenéki elváltozásokat olyan daganatoknál észlelte, melyek nagyobb vénák szomszédságában vagy az agygyomrocsok közelében ülnek. A gyorsabban növekedő daganatok kifejezettebb pangásos jelenségeket okoznak. Szerző véleménye szerint intracerebralis daganatok esetében pangásos papilla ritkábban fejlődik ki, mint az agy felszínén ülő daganatoknál. Az infiltrativ módon növekedő daganatok szerző szerint pangásos papillát ritkábban idéznek elő. Végül 2 olyan közleményről számolok be, melyek a vérkeringési és neuro-humoralis, illetve hormonalis viszonyok közti szoros összefüggést bizonyítják. Az első Tallcovszkij munkája a szaruhártyra érzékenységéről az afferens rendszerekről szóló tan megvilágításában. Szerző a szaruhártya 45
