Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
ban Stoll és Hofmann három ergot-alkaloida hydrálásával új szert, a Hydergint állították elő, amely a Sympathikus gátlásával jelentősen csökkenti a vérnyomást. Bár a szem belnyomása a vérnyomástól eléggé független, de annak ingadozásait mégis követi, felmerült a kérdés, vájjon a Hydergin a Sympathikus gátlásával és a vérnyomás csökkentésével egyidejűleg a normális és glaukomás szemek tensióját is csökkenti-e. Ilyen irányú megfigyeléseket közöltek Posner, Persichetti, Sinková-Zahn és Rintelen-Smolik. Sinková—Zahn normális, enyhe és súlyos hypertoniás, tehát nem glaukomás betegeket figyeltek meg. Általában nem significáns nyomásesést észleltek és csak egy esetben jelentkezett enyhe nyomásemelkedés. Hasonló Rintelen—Smolik megfigyelése is. Glaukomás betegeknél a megfigyelések már eltérők. Persichetti glaukoma infl. ac.-ban észlelt változást, míg Posner a fájdalmak, hányinger azonnali megszüntetése mellett 30%-os nyomásesést észlelt. Posner és Rintelen—Smolik közlései megegyeznek abban, hogy glaukoma infl. chr.-han és simplexhen a tensio nem változik, Persichetti viszont itt észlelt aránylag jelentős nyomásesést. Az eltérő adatok arra késztettek bennünket, hogy glaukomás beteganyagunkon mi is megfigyeljük a Hydergin hatását. Vizsgálatainkat a Sandozgyár által rendelkezésünkre bocsátott Hyderginnel végeztük. Methodika. Válogatás nélküli esetekben 15 perces fektetés után vérnyomást és szemnyomást mértünk. Utána 1 amp. Hydergint adtunk i. v., majd a vérnyomást és a szemnyomást 10, 20, 30 és 60 perc múlva ismét megmértük. Észleléseink értékelésekor a következő Hgmm. értékhatárokat vettük : a szemnyomást kifejezetten emelkedettnek vettük 30 Hgmm. felett, közepesnek 16—30 Hgmm.-ig, alacsonynak 16 Hgmm.-ig. Significánsnak vettük a nyomásesést, ha a szemnyomás több, mint 6 Hgmm.-rel esett,, közepesnek, ha 4—6 Hgmm.-rel és nem significánsnak, ha csak 1—3 Hgmm.-rel esett. Vizsgáltunk 2 nem glaukomás hypertoniás, 15 simplex glaukomás, 18 congestiv chr., 4 acut és 3 secunder glaukomás beteget. 16 esetben a glaukoma fere, illetve absolut stádiumban volt, ez alatt a 2 m.-nél rosszabb látást vagy erősen beszűkült látóteret értjük. Eseteink legnagyobb részében a hatás a 30. percben végzett méréskor volt a legkifejezettebb, azaz a kiindulási értékhez viszonyítva a legnagyobb a nyomásesés, 8 esetben azonban (19%) ugyanekkor enyhe, 1—3 Hgmm.-es emelkedést észleltünk. A 60. percben végzett mérések az előbbitől lényegesen már nem tértek el, esetleg néhány Hgmm-es esést még tapasztaltunk, 2 esetben azonban a szemnyomás jelentősen, 4 esetben nem significánsan emelkedett, a kiindulási értéket azonban sohasem érte el. Az egyes kórképfajták szerinti értékelést az alábbiakban adjuk (1. táblázat). Két retinopathia hypertonicában szenvedő betegünknél a vérnyomás systoles-diastoles értéke 20 Hgmm-rel esett, ugyanakkor a -szemnyomás az egyik szemen jelentéktelenül, a másik szemen significánsan esett. Ez a nyomásváltozás független volt attól, hogy a visus melyik szemen volt rosszabb, viszont a kifejezettebb nyomásesés mindig azon a szemen következett be, ahol a tensio eredetileg is magasabb volt. 15 simplex típusú glaukomás betegünknél significánsan változott a szemnyomás 5 esetben (33%), közepesen 2 esetben (13%), míg 8 esetben (53%) csak jelentéktelen nyomáscsökkenés állott be. Összehasonlítva ezen értékeket az egyidejűleg beálló vérnyomásváltozással, azt látjuk, bár nem törvényszerűen, hogy a szemnyomás akkor esett kifejezettebben, mikor a systoles, nyomás is jelentősen esett. Két esetben a 30. perchez viszonyítva a vérnyomás 36 i !
