Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
felvételen kapunk bizonytalan árnyékot, de ez inkább a t. testére, mint hegyére vonatkozik, nekünk pedig épen a t. hegyének árnyékára lenne szükségünk. Az aránylag legjobb képet 0,5 mm alumíniumszűrő, 60 kW és 20 MA felvételnél kaptunk és egyáltalán nem lepett meg az, miután az eredmény igen gyenge volt (2. ábra), hogy amikor a szemgolyóban lévő t. helyzetének megállapítására felvételt készítettünk, negatív eredményt kaptunk ; a csontok tömegében a t. árnyéka elveszett. A klinikai kép valószínűsíti a kórelőzményben előadottakat. Friss esetben, vagy ha a beavatkozás csak addig tartott, amíg a t. -t betörték (ez u. i. szabályszerűen be szokott következni) keresztmetszetének megfelelően kerek, vagy nagyjában ellipszis alakú barna gyűrűt látunk, világos bennékkel. Ez a barna gyűrű a t.-t borító bőrszövet átmetszete. Elméletileg ennek a barna gyűrűnek kerek, vagy elliptikus formájából messzebb menő következtetést lehet levonni az idegen test helyzetére, elhelyezkedésének irányára. Következtetésünk azonban nem lenne mindig helytálló, mert 1. egy és ugyanazon fajta lehet kerek, de lehet elliptikus átmetszetű is. 2. A tüske nem mindig törik szabályosan, tehát merőlegesen hossztengelyére. Annyi azonban bizonyos, hogy a t. leggyakrabban az ínhártya szintjében törik a szembe. Néha az egyik oldalán túlhaladja az ínhártya szint jét , viszont az is előfordul, hogy a törési felület az egyik vagy a másik oldalon valamivel az ínhártya szintje alatt van. A szurcsatorna kezdetét azonban friss esetekben mindig jól megfigyelhetjük, későbben azonban néha ezt sem lehet jól látni, csak annyit, hogy a tekei kötőhártya egy helyen dúsabban erezett, míg a többi része normális erezettségű. Ha a sérült későn jut szakkezelésbe és ha a t. alig, vagy a szurcsatorna kezdeti része szabad szemmel csak bizonytalanul látszik, úgy tehetjük jobban láthatóvá, hogy a dúsan erezett területre többízben csöppentünk mellékvese készítményt. Tartósan vérteleníteni a kötőhártyát nem lehet olyan jól mellékvesekészítménnyel, mint a kötőhártya alá fecskendezett 30% na. sulfacetimiddel. Ha előzetes érzéstelenítés után ezt tesszük, a befecskendezés helyén a vér nemcsak a hajszálerekből, hanem a kis végerekből is láthatóan kiszorul. A befecskendezés helyén fehér folt keletkezik, mert a teljesen vértelen kötőhártyán áttűnik a fehér ínhártya. így aztán láthatóvá válik a t. kötőhártya alatti része, vagy láthatóvá válik a t. köralakú átmetszete az ínhártya felszínén. A subconjunctiválisan alkalmazott na. sulfacetimid vértelenítő hatása igen tartós, 24 óránál is tovább tart. Káros mellékhatása nincs. Bármelyik szert alkalmaztuk is és a vértelenség már bekövetkezett, valamilyen elütő színű festékanyagot használunk pl. methylenkéket, argyrolt, vagy tust. A szurcsatorna bemeneti nyílása ezzel az eljárással láthatóvá tehető, mert az alkalmazott festéknek megfelelően kék, barna, vagy fekete foltot kapunk világos alapon1 A továbbiakban arra a kérdésre szeretnék választ keresni, miért van az, hogy az ínhártyába ékelődött t.-t általában be szokták törni, hiszen ez úgy szokott a szemgolyó burkolatába beékelődni, hogy csak a hegye fúródik bele, míg a teste kívül marad és jól megfogható. Úgy vélem, ennek az az oka, hogy ennek kihúzásánál egyáltalán nincsenek tekintettel a t. helyzetére, tehát a szurcsatorna irányára és ezt nem is kutatják, hanem a t.-t „ki“ akarják húzni. Ez a „ki“ annyit jelent, hogy minden esetben feltételezik, miszerint a szurcsatorna merőleges arra a területre, ahol a t. van. Természetesen az az erő, mely a t.-t el akarja távolítani, ebben a feltételezett irányban érvényesül és ez nem mindig esik egybe a szurcsatorna irányával. Az ilyenkor folytatott művelet hosszadalmas, mert az ínhártya ép oly szilárd és ellenálló, mint a t. maga. Egy betegünk előadása szerint ennél a műveletnél a szemgolyóját felemelték, egy másik szerint a helyéből kihúzták. Ennek a műveletnek az a vége, hogy a t. végre is enged és eltörik. A törési felület majdnem mindig pontosan az ínhártya szintjéig ér. Miután a beavatkozás kérdésében fentebb már állást foglaltam és rámutattam, hogy egyedül csak megfigyelésünkre támaszkodhatunk, mert a röntgen-árnyékot abból a szempontból, hogy a t. milyen irányba helyezkedett el az inhártyában, felhasználni nem lehet, azon eljárást szeretném ismertetni, mellyel az ínhártvába ékelődött t. elhelyezkedésének irányát megállapíthatjuk. 1 Ha már a heveny iridocyclitis tünetei kifejlődtek — fájdalom, a tárgylátás teljes elvesztése, a csarnokban sok genny, vörös visszfényt még tágított szembogár mellett sem nyerünk — a ciliaris belöveltség mellett a tekei kötőhártya üvegszerüen megduzzad, chemotikus lesz, a mellékvese, sulfamid készítmények és a festési eljárások sem segítenek abban, hogy a szabad szemmel nem látható behatolási helyet megkeressük. De fel kell vetnünk a kérdést, vájjon ilyen esetben sok értelme lenne az idegen test keresésének és a technikai nehézségekre való tekintet nélkül — minden körülmények között — eltávolításának ? Azt hiszem, ilyen szem a sympathiás iridocyclitis lehetőségének örök veszedelmét jelentené. 25
