Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
abban áll, bogy a pupilla kitágul és ezáltal a csarnokzug keskenyebb lesz, aminek következménye az elfolyás akadályozottsága és a szemfeszülés emelkedése. Saját kísérleteinkben sorozatosan vizsgáltuk a betegek csarnokzugát gonioskopiával megterhelés előtt és után s azt találtuk, hogy 30—40 Hgmm-es szemfeszülés kiugrás ellenére sem változott a zug mérete a sötétség hatására s így nem lehet szó csupán localis mechanicus hatásról. Felfogásunk szerint is a sötét próba megterhelő hatása retino-diencephalicus (hypophysär) reflex következménye (Magitot (7), Beauvieux (8) stb.), amely reflex elmarad vagy jelentősen csökken, ha a ggl. ciliárét novocainnal blokírozzuk. A 2. táblázatban feltüntetett vizsgálatok szerint 8 eset közül, amelyekben a szemfeszülés a sötétség hatására kiugrott, novocain blokírozás után 4 esetben a szemfeszülés egyáltalán nem ugrott ki, 2 esetben a kiugrás csökkent, 2 esetben a blokád nem befolyásolta a kiugrást. Az újabb physiologiai kutatások nagy jelentőséget tulajdonítanak a Bikov által megállapított interoceptoroknak. Ezek idegkészülékek, amelyek jelzik a központ felé a gerincvelőn át afferens vegetatív összeköttetések révén az üreges szervek feszülését, tehát a szembeli tensio változását is (ú. n. baroceptorok). Saját vizsgálatainkban évekre visszamenőleg összeállítottuk azon eseteket, amelyekben részben acut glaucomás rohamban, részben prodromalis glaucomában iridectomia történt (néhai Grósz Emil klinikáján és saját anyagunkban végzett műtétek) és az utóészlelés 10—20 évvel a műtét után rendszeresen megtörtént. Ezek szerint (3. táblázat) 688 acut glaucomában iridectomizált beteg közül kettő kapott ismételt rohamot s 177 prodromalis glaucomában iridectomizált beteg közül ugyancsak kettő kapott rohamot az észlelés 3. táblázat Iridectomia utáni rohamok statisztikája 20 év alatt Glaucomás rohamban végzett iridectomia száma Prodromalis szakban végzett iridectomia száma Rohamok sz. műtétek után 688 177 4 két évtizede alatt az operált szemen. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az iridectomia lehetetlenné teszi újabb glaucomás roham kifejlődését még azokban az esetekben is, amelyekben az iridectomia tökéletlen volt s csupán az iris bizonyos fokú roncsolása történt. Feltételezésünk szerint ezekben az esetekben nem lehet szó csupán mechanicus hatásról (mellső és hátsó csarnok communicatio ja), hanem úgy látszik, hogy a szembeli idegvégződések kapcsolatában olyan megszakítás történik, amely megszünteti a cortico-visceralis és viscero-corticalis impulsusok glaucomás rohamot előidéző hatását. Eseteink nagy számában a nem operált oldalon glaucomás roham jött létre az észlelési idő alatt. A cervicalis sympathicusnak az uvea vasomotorjaira való hatása és ezen keresztül a szemfeszülés szabályozásában való szerepe az irodalomban igen régi keletű. Saját vizsgálatainkban a ggl. stellatum novocain blokádja után az esetek egy részében a vérnyomás csökkenését észleltük, amit Schmitt (9) is említ. A szemfeszülés (amely a blokád előtt mindkét oldalon egyforma volt) a blokád után vagy nem változott, vagy kissé emelkedett vagy kissé csökkent (4. táblázat). A vér-csarnokvizgát permeabilitási tanulmányunkban (Weinstein és Forgács) (10) úgy találtuk, hogy ggl. stellatum blokád után azokban 20
