Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
eltérés feltétlen műtéti javallatot jelent, mert az ilyen betegek asthenopiás panaszain nem lehet hasábokkal segíteni. Ami a haránt és vertikális eltérések szövődését illeti, tudnunk kell, hogy a vertikális izom hűdése haránteltéréssel és harántizom hűdése vertikális eltéréssel is jár. Az előbbi jelenség közismert, az utóbbi kevésbbé. Mindegyik vertikális izom egyben vagy adductor, vagy abductor, ezért valamely függélyes rectus gyengülése exotropiát, valamelyik ferde izomé exotropiát kell, hogy eredményezzen. Mindkét esetben a haránteltérés 3—5°-ot tesz ki primaer helyzetben, ha a megbetegedés előtt orthophoria volt jelen. Ha nem, úgy a heterophoria összegeződik a bénulásos tropiával és azt növeli, csökkenti, vagy megszünteti. Ezért a vertikális hűdések kórismézésében a kettősképek egynevű vagy keresztezett voltára nem lehet támaszkodni, holott gyakran éppen ebből akarják eldönteni, hogy a paretikus izom egyenes vagy ferde-e. — Kevésbbé ismert a haránthűdések hatása a szem vertikális helyzetére. A RL. hűdésekor a szemet primaer helyzetben kissé (1—2°-kal) süllyedtnek, a RM. hűdésekor kissé emelkedettnek találjuk. A RL. tehát normálisan kevéssé emel, a RM. pedig kissé süllyeszt. Oldalratekintéskor a harántizmok vertikális hatása valamelyest erősebb. Diagonális irányokban (azaz azokban a helyzetekben, amelyekben a vertikális izmokat vizsgáljuk) legerősebb a harántizmok vertikális hatása, mégpedig mindig ellentétes a tekintet emelésével, vagy süllyesztésével, tehát fékezi a szemgolyó excursióját. Ezért a RL. mérsékelt paresise esetén mind a RS., mind a RL kissé túlműködőnek látszik. Nagyobbfokú, vagy teljes bénuláskor megfordul a helyzet, t. i. ilyenkor a csekély abductio folytán a vertikális rectusok nem tudnak kielégítően működni és így a túloldalihoz képest gyengültnek látszanak. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert többszörös izombénulás téves diagnosisára adhat alkalmat (RL. bénulásakor : — RS., — Rí.; RM. bénulásakor: — OS.,— 01., tehát n. VI. + részleges n. Ill, ill. n. III.+ n. IV. hűdés). Megemlíthetjük azt is, hogy tertiaer szemállásokban (de csakis ekkor !) a harántizmok rotarokként is szerepelnek. A RL. kifelé, a RM. befelé forgatja a szemet. Ez a hatás nem nagyon jelentős. A konkomitáló kancsalságnál észlelhető, rendesen nagyobb vertikális eltéréseknek más a mechanizmusuk. A strabismus convergens tudvalévőén az 01, a divergens néha a RS, többnyire azonban a Rí. túlműködésével szokott kapcsolatos lenni. A RM.-OI. synergiát még megmagyarázhatjuk ingerületáttevődéssel, t. i. az 01. magja az agytörzsben közvetlenül a RM.-é felett van, ezzel szemben a rectusok synergiáját ilyen módon értelmezni nem lehet. Ami a sebészeti megoldást illeti a kombinált haránt és vertikális eltérések eseteiben, nálunk a következő irányelvek alakultak ki. Sem a vertikális hűdésből eredő kisebb haránteltérésekre, sem a haránthűdésekkel járó kisebb vertikális eltérésekre nem vagyunk tekintettel, mert azok eltűnnek egyedül a vertikális, illetve horizontális izomműtét után. Az esetleg visszamaradt kisfokú, de panaszokat okozó deviációt kímélő hasábokkal rendszerint eredményesen javítottuk. Nagyobb (mondjuk 8°-on felüli) haránteltérés esetén, főleg ha az esotrop, megfelelő harántműtétet végzünk, természetesen akkor, ha már rögzültek a viszonyok a vertikális műtét után, vagyis legalább 3—4 hét múlva. Az elongatio javallatait szigorúan körülírjuk és lehetőleg kerüljük a teljes tenotomiát az izomegyensúlyra kifejtett veszélyes hatásai miatt. Ha csak lehet, retropositiót végzünk. Valódi kancsalság esetén viszont első feladatunk a haránteltérés megszüntetése ; a vertikális eltérés kiküszöbölésére akkor kerül sor, ha 1.) megakadályozza a helyes kétszemes egyeslátás begyakorlását, vagy 2. ) akadályozza az orthoptikailag kialakított kétszemes egyeslátás állandósulását. Végül 3.) javait a vertikális műtét azokban a ritkább esetekben, melyek -147
