Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)

1954 / 2. szám

bélbagócsok. 3. Oestridae cavicolae — orrgaratbagócsok. A juhbagócs mindenütt egyaránt honos, az északi, a mérsékelt és a déli vidékeken.

Rendszerint a juhok vagy kecske orrnyilásába — alkalmilag azonban az emberi szembe is — rakja lárváit. Az állatok orrnyílása környékére lehelyezett lárvák a heves lélegzés következtében bejutnak az orrüregbe, majd a homloküregbe, ahol fejlődésük befejeződik. Az érett lárvák ismét az orrüregbe vándorolva tüszögés révén kikerülnek a földre, ahol 24 óra alatt bebábozódnak. Az az idő, amely szüksé-2. ábra. Oestrus ovis L. (juhbagócs) nősténye. (Smart §es ahhoz, hogy a petéből nyomán.) az imago kifejlődjek kb.

8—9 hónap. Nálunk április végén jelennek meg az imagok. Ezek középnagyságú 10—12 mm-es zömökalkatú legyek. Jellemző domborodó kiálló homlokuk. A fej, és a tor sárgás, erősen beszórva fekete „szemölcsökkel“ melyek a sörték tapadási helyéül szolgálnak. Potrohúk fehéressárga, helyenként feketén foltos,

vagy ezüstös, selymes tükrőződésű. A kifejlett legyek általában a juh és

3. ábra. Oestrus ovis L. I. stádiuma, óárvájának fejgaratváza, szájkörüli horgokkal (mikrofelvétel, a természetes nagyságnak kb. 120-szorosa ; őrig.).

4. ábra. Oestrus ovis L. I. stádiumú lárvájának potrohvége (mikrofelvétel, a természetes nagyságnak kb. 160-szorosa ; őrig.).

kecskenyáj körül tartózkodnak. Rovargyűjtés során különösen a hímek igen ritkán kerülnek kézre. Ezek ú. i. röviddel párzás után elpusztulnak. A nőstényeket is nehezen lehet begyűjteni, aminek az a magyarázata, — hogy élettartamuk rövid, 4—30 napig élnek mindössze (Mitchell és Grobett, 1933.).

134