Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
cus hominis és 2 periconia keratitidis. E 20 gomba által okozott keratomycosisok között 2 felszintes, 7 mély, 2 pedig ezek között átmenet volt. A 2 felszintes és csomós keratitisből egynél penicillium, háromnál aspergillus fumigatus, kettőnél mucor cornealis, négynél actynomyces és egynél scopulariopsis Blochi mastigocladium volt a kórokozó. A 7 mély infiltratívulcerozus szaruhártyagyulladás közül kettőt az aspergillus fumigatus és az aspergillus flavus, egyet-egyet három gomba : a rhizomucor parasiticus, az acrostalagmus cinnabarinus Corda és a cryptococcus hominis hozott létre. Az utóbbival kapcsolatban az eddigiektől teljesen elütő klinikai képet írtam le s keratoblastomycosis profundának neveztem el. Dósa 1938-ban megjelent közleményében megemlíti, hogy az ő bőr blastomycosisa első volt hazánkban. A felszintes és mély keratomycosisok között átmenetet alkot az először általam tenyésztett: periconia keratitidis által okozott: keratomycosis periconica Fazakas. E gomba botanikai helyét Oláh állapította meg, melyet a/tán a világhírű olasz mycologus : Pollaci is megerősített. Ezen új gomba értékét növeli azon körülmény is, hogy az általa létrehozott igen érdekes klinikai képet mutató keratomycosist, melyről már 1934-ben beszámoltam, azóta egy újabb esetben is volt alkalmam észlelni. Ennek a klinikai képe is teljesen megegyezett az elsőével. Sikerült ennél is a gomba pathogén voltát positiv állatkísérletekkel, a retrocultura sikerével, positiv allergiás reactióval s az antimycotikus kúra gyors eredményével bebizonyítanom. A keratomycosis pericionca Fazakas-ra jellegzetes, hogy az infiltrátiós terület feltűnően kiemelkedett az ép környezet szintjéből. S a kiemelkedés tetején több, nagyrészt köralakú fekélyke ült. A fekélykék progressziója közben a színt nem csökkent, hanem inkább emelkedett. A korong alakú homály egy belső szürkés-fehér és egy külső — az elsőt gyűrűszerűén övező — jóval sötétebb zónára oszlott, melyen helyenkint sugaras csikolat látszott. Az összes felszintes és csomós keratomycosisok igen jóindulatúak voltak. Csak egy esetben volt recidiva (egy keratomycosis aspergillinában) és az is csomós volt. Mindannyian gyorsan és szinte nyom nélkül gyógyultak. A legkiemelkedőbb csomók az actynomycosisoknál voltak. Háromnál virágágyszérűén, egynél pedig a kerticsiga házának külső felszínéhez hasonlóan állott ki a cornea szintjéből. Leggyorsabb ezeknél volt a gyógyulás. A mélybe terjedő, infiltrativ és ulcerosus formák már rosszabb indulatúaknak bizcnyultak. Ezeknél gyakori és szintén mély volt a recidiva. Legsúlyosabb volt annak a keratomycosis profundának a lefolyása, melyet az egyik aspergillus flavus hozott létre. Ennél 14 hónap alatt 9 recidiva volt. S ezalatt a felszintesen kezdődött folyamat mind mélyebbre és mélyebbre terjedt, s teljesen a mély keratitis képét vette fel. A 8-ik recidivánál csomócskák jelentek meg a cornea hátsó felszínén és az irnen is. Ekkor a keratoaspergillosis profundához iritis és glaucoma is társult. Utóbbi akkor lépett fel, amikor a csomócskák a corneának és az irisnek csarnokzúggal határos részén is megjelentek. Jódos csarnoköblítéssel kombinált punktiókra a glaucoma megszűnt s ezzel együtt a szem is megbékülni látszott. Ez azonban csak időlegesnek bizonyult. A 3 hét múlva ismét jelentkező recidiva már endophthalmitis volt. E kórkép minden beavatkozással dacolt. Végül is a fény ér zésnélküli és még mindig nagyon fájdalmas szemet enukleálni kellett. E súlyos lefolyású keratomycosis profundanál — amint láttuk — a sorozatos recidiva alatt a gombatelepek átvándoroltak a corneán annak hátsó felszínére s innen a csarnokzúgon át az irisre és az egész uveára. Az uveán és a cornea hátsó felszínén lévő csomók majdnem színtiszta tenyészetek voltak. Az üvegtestben lévő rögök is bőven tartalmaztak aspergillus flavust. A második aspergillus flavus által létrehozott keratitis szintén mély volt, 125
