Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
ján (Iránt megalkotta az elfolyási coefficiens (C) fogalmát. E szerint C =• _T Pd amiből következik, hogy az elfolyás annál könnyebb, minél nagyobb térfogat { V) távozik a szemből minél kisebb nyomás (P) s rövidebb idő (í) alatt. A részleteiben analizált képlet a következő : Fi - v2 c = ......................................rV!-^ amelyben a számlálóban lévő térfogatváltozások megfelelnek a mérés kezdetén és végén lévő térfogatoknak ; a I\ és P2 a mérés elején és végén lévő tényleges intraocularis nyomást, illetve ebből adódó középnyomást jelzik, míg a P0 a kiindulási Schiötz-féle értéket jelzi. A t helyett 5-t számolunk, mert 5 percig tart atonographia. Vegyünk egy gyakorlati példát. A tonometer mutatója 5,5 g súllyal megterhelve 5 perc alatt 3 scala részről 6 scala részre emelkedik. Friedenwald táblázata szerint a 6 scala résznek megfelelő térfogatváltozás 19,5, a 3 seala résznek megfelelő térfogat változás 9,5, tehát a számlálók értéke ebben az esetben 10. A táblázat szerint а Рг : 38,2, a P-> = 30,4, a kettő = összege : 68,6, illetve ennek fele (középnyomás) 34,3, amiből levonva a kiindulási tensio : 23,1 (a 3 scala résznek megfelelő Sehiötz-érték), marad 11,2 amit megszorozva az idővel, 5-tel megkapjuk a nevezőt: 56. Tehát C =— = 0,18 56 (ha ezt megszorozzuk a szemfeszüléssel, 23,1-el, akkor megkapjuk a K-1, vagyis az egy perc alatt termelt csarnokvíz mennyiséget, ami jelen példában 4,1 cm (Grant, Kronfeld, Rootth jr.) kiterjedt vizsgálatai szerint, ha C nagyobb, mint 0,2, akkor az elfolyás normalis : 0,10—0,20 között glaucoma határesetével állunk szemben, ha pedig C kisebb, mint 0,10, akkor ez gíaucomát jelent. Goldmann, Weekers és munkatársai megalkották az ellenállás, resistentia fogalmát, ami lénvegében a Grant-féle elfolyási coefficiensnek a reciproka. P-t' Eszerint R = -y, vagyis annál nagyobb az ellolvási utakban az ellenállás a távozó csarnokvízzel szemben, minél nagyobb nyomással minél kisebb térf n // / / / / , 56 fogat távozik. Az előző példát átszámítva, az R = ----, vagyis 5,6. Weekers szerint a normalis értékek 2,5—7,3 között vannak. A gyakorlatban mindebből azt kell megjegyeznünk, hogy ha a Schiötzféle tonométert 5,5 g-mal 5 percig a szemgolyón tartjuk, akkor ha a süllyedése a tensiónak ezen idő alatt nagyobb, mint 3 scala rész emelkedés, akkor az normalis ; 2—3 scala rész változás esetén határesetről van szó, ha fpedig a változás kisebb, mint 2 scala rész, akkor glaucomáról van szó. A tonographiával tehát egy új fogalmat, az ú. n. esarnokzugi resistentia fogalmát mérjük s ezt felhasználjuk a glaucoma korai diagnosisára. Tekintettel arra, hogy a kiindulási tensio a különböző szemeken más és más s így az expressio ideje alatt történő scala rész változás mást jelent magasabb kezdő érték, mint alacsonyabb kiindulási érték esetén, Blaxter azt ajánlotta, hogy az 4. ábra. Az elfolyási coefficiens (C), a csarnokzugi resistentia (R) és az elfolyási fractio százaléka Orant, Blaxter ábráinak módosítása alapján. Az árnyékolt terület az ép és kóros határa Tonometerkilengés a mérés végén (5 perc után 5,5 g-mal), 115
