Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
A látás élettanának problémája* Irta : Vajda Géza. Néhai id. Imre József prof. emlékének a hálás tanítvány kegyeletével ajánlva. A mélylátás élettanában terjengő zűrzavar ismeretes. Ezt már Panum megállapította. Ez a zavar a látásjelenségeknek összecseréléséből keletkezett. Ez volt az oka a Helmholtz és Hering között lefolyt vita meddőségének is, amint azt én nemrégiben számos idézettel kimutattam. Ebből a konfúzióból kivezető utat megmutatni : ez a célja jelen dolgozatomnak. Szerintem a látás jelenségeit különválasztva kell vizsgálgatni aszerint, hogy két szemmel nézünk-e, vagy csak egy szemmel és hogy a háromdimenziós természetet nézzük-e, vagy annak csak két-dimenziós mását. Tisztázást követel az is, hogy mit értsünk a »kép« szón. Én a következőkben kép szón a háromdimenziós természetnek az agyi látásközpont által való érzékelését értem, míg az ettől való megkülönböztetésül a természetnek a kétdimenziós sík lapon való másolatát fényképnek nevezem. Értelemzavaró a mélylátásnak a térlátással egyértelemhen való használata is. A mélylátás logikusan csak a magaslatról lefelé tekintésnél alkalmazható, ellenben a térlátás — bármely irányban — a közel és táaol közötti ür látását jelenti. A térlátás feltételei : két különböző inger ellenoldalisága a látópályákon végig megállapítható (1. ábra). A szembe jutó fénysugarak a szem fénytörő közegei folytán a bejutás helyével ellenkező oldalon érnek a retinákra, a retinák által percipiált ingerek a cliiasmabeii fél kereszteződés következtében kétfelé válnak : a nasalis felek ingerei a keresztezetten futó idegrostok által az ellenoldali agyféltekébe jutnak, az azon oldali temporalis felek ingereivel együtt. Mindkét rostozat az occipitalis póluson a fissura calcarina alsó és felső (cuneus alap) oldalán (Went) végződik úgy, hogy az alsó perifériás és makuláris negyedek az alsó a felsők a felső oldalakon helyeződnek el, még1 pedig a póluson a makuláris. előbbre az area striatában a perifériás rostok. A tankönyvek szerint két agykérgi látásközpont van (occipitalis retinák). Miután azonban ezen két központ csak azonosoldali (homonym) rostokat (-ingereket) kap és ezeket továbbvezeti a ma ismeretlen helyen levő agyközponthoz, ezért úgy vélem, hogy ezek lehetnek felsőbbrendű ganglionok, de nem lehetnek a látás legfőbb központjai. Elgondolásom szerint a látásnak csak egy központja lehet. Ennek a központnak két(ellen-) oldali ingereket kell kapnia, melyeknek ingerlésére, a binokuláris parallaxis révén, kell keletkeznie a térlátásnak, mégpedig a közelérzésnek az I—II. perifériás és l—d. makuláris negyedek recipiált ingereire, míg a távolérzésnek a IV—III. perifériás és 4—3. makuláris negyedekéire. Ellenben egyszeműség esetén az agyközpont csak két retinafél által ingerlődhet és pedig az egyik oldalon a macularis, a másik oldalon a perifériás retina részletek által, ezért térlátás csak a képek egymás utánsága — monokularis parallaxis — útján támadhat (1. 2. ábra). * Üdvözöljük a szemészet nesztorát, foglalását adja. ki e tárgyú tudományos munkásságának össze-A Szerkesztőség 97 7 Szemészet —
