Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 2. szám
A műtőasztalon is sor kerülhet fényképezésre, főleg egyes műtéti mozzanatok megörökítése céljából (1. 10. ábra). Itt arra kell vigyázni, hogy a tükrös műtőlámpát világításul ne használjuk, mert szemből jövő erősen szórt fénye bágyadttá és életlenné teszi a képet. Legjobb ehhez is egy oldalra tartott nitralámpa, s ha bulbusfelvételről van szó, e mellé még egy kalapácslámpa. Egyébként a műtéti felvételeket ajánlatos állványra helyezett géppel fotografálni, ami azonban helyszűke miatt rendszerint nehezen vihető keresztül. Ilyen esetben teleobjektívvel (pl. 13,5 cm Hektorral, vagy 20 cm Telyt-tel) nagyobb távolságra tudunk elhelyezkedni, s mégis kellő nagyságú bulbusképet nyerhetünk. Újabb és érdekes felvételi eljárás a réslámpával történő fényképezés, melyet főleg a gonioskopiás kép megörökítésére használnak (1, 14). A berendezés aránylag egyszerű, s csak abból áll, hogy a réslámpa egyik okulárja helyébe valamely kisfilmes kamerát (Leica) erősítenek. De itt is a világítás a punctum saliens. A résfény egyedül ugyanis több rnp.-es expozíciót tenne szükségessé, mely idő alatt a szem bizonyosan elmozdulna. Emellett túl nagy a kontraszt a rés által megvilágított terület és a környezet között, úgyhogy itt is kalapácslámpa vagy nitralámpa fényét kell kisegítő világításként igénybe venni. A stereofényképezés jelentősége viszont az előbbihez képest a szemészetben csökkenőben van, jóllehet a stereofelvétel tökéletes plaszticitásával igen jó képhatást nyújt (1. 11. ábra). Ennek oka abban látható, hogy azonkívül, hogy a felvételhez különleges stereofelvevőgép szükséges, a képek megteldntéséhez is készülékre (stereonézó) van szükség. Ilyen felvételeket vetítéssel élvezni csak a legújabb polaroid fóliás-eljárással vált lehetségessé. A stereofotografálás iránti érdeklődés lanyhulásában talán még fontosabb az a körülmény, hogy a térhatást a színhatás nagy mértékben pótolja, miért is a színpompás, árnya latdús színes felvételek az előbbit lassan kiszorít ják, annál is inkább, mivel ez utóbbiak felvételéhez semmiféle különleges berendezésre nincs szükség. Mégis a stereofényképezés bizonyos szemelváltozások érzékeltetésére (pl. exophthalmus, csarnokcysták) ma is használatos és illusztráció céljára is alkalmas különösen azok részére, akik stereonézó nélkül, szabad szemmel is egybe tudják olvasztani a két képet. Ha ugyanis úgy nézzük a kettős felvételt, hogy convergentiánkat az accomodatiónktól függetlenítve jobb szemünket a jobboldali képre, balt pedig a baloldalira irányítjuk, akkor a kettő között feltűnik a két kép egyesített, tökéletes térhatású képe, melyen minden részletet külön, jól megtekinthetünk, anélkül, hogy a kép szétszaladna. 11. ábra. Stereofelvétel a szemről (Melanosarcoma conj.) A stereofelvételhez használatos gépek közül legismertebb és ma is korszerűnek mondható a Zeiss—Drüner-f. felvevő. Ez kifejezetten szemészeti célra készült, beépített megvilágítással és élességbeállítóval. 45x 107 mm-es negatívanyagra a szemről kettős, életnagyságú felvételt készít. Ahol ilyen nincs és egyébként kisfilmes géppel dolgoznak, ott megfelelő tartozékok beszerzésével szintén be lehet rendezkedni a stereofotografálásra. A Contaxhoz a »Stereolar« objektív előtétet használják (16), mellyel a 24 X 36 mm-es filmkockára kettős felvétel készíthető. Ha ilyen diapozitívet vetíteni akarunk, az »Aviso II« kisfilmes vetítő objektíve elé egy »Sterilcon Cl. II« nevű előtétpolarisátort kell helyezni, így az ernyőre vetített kép polaroid-nézőn keresztül plasztikusan hat. A Leicához ugyanilyen célból a Stereoly« alkalmas, de ha netán két kamera áll rendelkezésre, akkor azok egymásmellé erősítésével és synchronize lt zárkioldóval kifogástalan térhatású 24x36 nun-es 91
