Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 2. szám
A kalapácslámpa fénye annyiból alkalmasabb, hogy nem vakít olyan nagyon s nem olyan meleg, viszont ha a szükséges fényerősség végett elég közel tartjuk a szemhez (10—15 cm), csak a szemrés területét világítja meg, tehát szemkörüli- és arcfelvételhez nem használható. A villanóégök nálunk nem terjedtek el, mert bár 1/200 mp. alatt 22.000 lumenes fényt adnak, tehát szemfelvételhez jól használhatók (8), alkalmazásuk elég költséges, mert minden égő csak egy felvételre alkalmas. Fordulópontot jelentett a szemészeti fényképezésben az Edgerton-íéle elektromos villanócső (electronic flash tube) bevezetése. (2, 4, 6, 10, 13.) Ez lényegileg egy ritka, nemes gázokkal töltött katódcső, melynek elektródjai között olyan magasfeszültségű kisülést lehet előidézni, mely 1/10.000 mp.-nyi idő alatt óriási, cca. 30—50 millió lumenes villanásszerű fényintenzitást produkál. Itt maga a villanás végzi az expozíciót, mely oly rövid, hogy mindent rögzít, akárhogy mozog is a szem. A fény mennyisége pedig olyan hatalmas, hogy még kevéssé érzékeny film használata esetén is igen erősen le lehet szűkíteni a rekeszt (f/16—f/32), ami szemfelvételnél gyakorlatilag azt jelenti, hogy a képen a szem minden részlete egyforma élességgel rajzolódik. Ennek ellenére a fény nem bántó, mert a villanás rövidsége miatt alig jut a tudatba, és meleghatása sincs. Izzási színhőmérséklete 6500° K., tehát kissé kékesfehér fénye van, azért napfény színesfilm használandó hozzá. A működéséhez szükséges elektromos energiát nem lehet közvetlenül a hálózatról venni, hanem egy kis áramátalakító szükséges hozzá, ami 2500 volt feszültséget állít elő, kellő amperitással. E berendezéssel akár 10 mp.-ként tudunk újabb villanást előidézni, amely a tapasztalatok szerint a szemre még sokszoros behatás esetén is teljesen ártalmatlan (2). Használata rendkívül gazdaságos, mert élettartama 10.000 felvételhez teszi alkalmassá. Az elektromos villanócsővel a felvétel úgy történik, hogy a szemet valamely rendes izzó fényénél állítjuk élesre, majd a kis ernyővel árnyékolt villanócsövet 20—50 cm-re közelítjük a szemhez, a gép zárját syncbronizáljuk a katódkisütéssel, tehát a kb. 1/100 zárnyítás alatt történik az 1/10.000 mp.-es expozíció. Mivel az erős rekeszelés miatt a mélységélesség igen nagy (Leica Summitar esetén f/16-al 20 min), az élességbeállítás nem okoz nehézséget. Sőt olyan berendezést is írtak íe, ahol a beállítást kereső és távolságmérő nélkül egyszerűen az objektív alatt előrenyúló 48 mm-es mérőpálcával végzik, melyet odatámasztanak a szemhéj bőrére 12 mm-rel a felvenni kívánt rész alá (10). E fényforrás szemfelvétel szempontjából valóban tökéletesnek mondható s remélhetőleg mi is hamarosan hozzá tudunk jutni. A megvilágító test helyzetére vonatkozólag is vannak bizonyos szabályok. Mivel a fénykép a fény és árnyék játékából keletkezik, nem közömbös, hogy a lámpákat hogyan helyezzük el a szemhez viszonyítva. Az arccal szemközt nem szabad világítani, mert a felvétel élettelen, lapos lesz, hanem mindig oldalról kb. 45—60°-os szögben. Ha a fényforrás nagyon pontszerű, vagy kondenzorral irányított, a túlsötét árnyékokat deríteni kell ellenfénnyel vagy fehér ernyővel. A nagyon oldalra helyezett fény viszont túlszéles árnyékokat ad, azonkívül az objektívbe is bejuthat és fátyolosodást okoz. Színes felvételeknél a kontrasztot a színek váltakozása helyettesíti, ezért a fenti szabályok erre kevésbbé érvényesek. A szemfotografálásnál a világítással kapcsolatban egy különleges szempont is felmerül: a corneareflex kérdése. A cornea ugyanis a fényforrás képét élénken visszatükrözi, s ha a lámpát az erős fényhatás kedvéért túlközel visszük a szemhez, a megnagyobbodó reflex teljesen takarhatja a fényképezni kívánt elváltozást (1. 7. ábra). A szobán levő ablak is adhat zavaró reflexet! E káros reflexhatás elkerülése céljából a reflektorernyő átmérőjét minél kisebbre kell választani, sőt olyan kónikus fémernyők alkalmazását is ajánlják, melyeknek szűkebb, 4—5 cm átmérőjű nyílása kerül a szem felé. A világító testek reflexei azonban néha nemhogy zavarnak, hanem elő88
